HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban, ahogy azt már tegnap is említettem, szeretném leszögezni természetesen és nyilvánvalóan, hogy a Jobbik frakciója támogatni fogja ezt az előterjesztést. Egyben rögtön hadd tegyem azt is hozzá, hogy az a munkásság, amit ön folytat személy szerint Tisza István munkásságának, életútjának, mártíromságának a tisztelete, illetve emlékezete megőrzése kapcsán, rendkívül örvendetes, és csak köszönettel adózhatunk ezért, és ezt is minden szempontból a Jobbik frakciója támogatja. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.) Egy pillanat!
Ha már ön a bevezetőjében sok mindent említett a Tisza-család kapcsán, és elég széles kitekintést nyújtott itt számunkra, egy dolgot én hadd tegyek hozzá: sajnálatos módon mindaz, amit ön itt most elmondott nekünk, a magyar oktatásból gyakorlatilag teljes egészében hiányzik. Megmondom őszintén, ez most így egy személyes önvallomás is lesz, életem egyik legnagyobb és legdöntőbb, meghatározó olvasmányélménye az az egybeszerkesztett kiadvány, mondjuk így, könyv volt, amely Tisza István gyilkosainak a pere, illetve annak a bírósági jegyzőkönyve volt, rendkívül megrázó olvasmány.
Sokszor vitatkozunk itt a Házon belül is, hogy melyek legyenek a gyerekek számára a kötelező olvasmányok, mondjuk, a gimnazisták számára. Megmondom őszintén, bármilyen furcsa, de lehet, hogy én ezt tenném az egyik legfontosabb kötelező olvasmánnyá, mert abban szerepelnek a nevek, szerepelnek azok, hogy ki hogyan állt abban a kérdésben már két évvel vagy másfél évvel az esemény után, és egy minden szempontból rendkívül tanulságos olvasmány, azt tudom mondani. Talán, ha ez az irat a közoktatás része lenne, akkor sok más további történelmi helyzetet és történelmi szereplőt a magyar lakosság másként ítélne meg, fel sem merülhetne, hogy őszirózsás forradalomról beszéljünk, vagy egyáltalában ez a szó vagy fogalom létezzen a magyar történelemírásban, csakúgy, mint sok más, a fehérterrorról meg egyébről nem is beszélve.
Visszatérve azonban az előttünk álló törvényjavaslathoz, több mindenre választ adott a miniszter úr, ugyanakkor azért én szeretnék pontosítani egy-két további kérdést. Tehát ha jól értem, nem egyházkerület vagy egyházmegye fogja megkapni, hanem maga a zsinat lesz akkor ennek a tulajdonosa és vagyonkezelője, és akkor egyértelművé vált számunkra az is, hogy a fenntartáshoz szükséges költségeket is az állam biztosítani fogja a következő években.
(12.30)
Ha jól értem, a jelenlegi funkciók összessége mind a művelődési ház, mind a könyvtár, mind pedig az iskola máshol méltó helyen elhelyezésre fog kerülni, tehát egyetlen funkció sem fog megszűnni, hanem mindenhol lesz biztosítva.
Azt nem tudom, és szeretném, ha ebben segítene miniszter úr, hogy a Tisza-kastély körüli angolpark, ami most jelenleg természetvédelmi területnek számít, az is az átadás során átkerül-e a református egyház tulajdonába; tehát hogy az a bizonyos helyrajzi szám tartalmazza-e a teljes angolpark területét. Ugyanúgy benn áll szintén egy másik nagyon fontos emlékünk, az Arany János Emlékház, tehát gondolom, hogy az ő emlékének a méltó ápolása is a feladata lesz majd a következő tulajdonosnak.
Azért is gondolom egyébként nagyon fontosnak ezt a gesztust, mert idén van a reformáció 500 éves évfordulója, és azt gondolom - a református egyház tagjaként is mondom, önkritikusan -, hogy saját egyházunk a hit hőseinek az ápolása tekintetében nem tesz meg eleget, nem tesz meg mindent. Persze, sokszor hivatkozunk több száz évvel ezelőtti hithősökre, az ő életükre, de éppen azokra, akik a közelmúltunkat alapvetően meghatározták, vajmi kevés figyelmet fordítunk; így sajnos Tisza István emlékének az ápolására is, de tegyük hozzá, hogy Horthy kormányzó úr emlékének az ápolása is sajnos a református egyház számára talán kevésbé fontos, kevésbé van előtérbe állítva. Talán ez egy olyan lehetőség majd, hogy a jelenkori hithőseink életét is a református egyház büszkén és úgy vállalja fel, mint akik valóban példaértékű életet éltek mindannyiunk számára.
Azt szeretném megkérdezni, tisztelt miniszter úr, hogy ez az előterjesztés vajon a család tagjaival, tehát a Tisza-család jelenleg élő tagjaival le volt-e bármilyen módon egyeztetve. Sajnos, nagyon sok történelmi családunk leszármazottai már vajmi kevés kapcsolatot ápolnak az anyaországgal, hiszen nagyon sokan közülük külföldre szakadtak, és véglegesen elszakadtak az anyaországtól, de nem így Tisza István családja. Én azt gondolom, hogy őnekik igenis fontos mind a mai napig a Tisza-család ősei emlékének az ápolása. Részben tudjuk, hogy már nem Magyarországon élnek, de akárhová is vetette őket a sors, mindenhol megállják a helyüket, így az Amerikában élő rokonok kapcsán is tudom, hogy nagyon fontos szerepet visznek ott, abban a közösségben, ahol élnek.
Azt is tudom, hogy nagyon fontos számukra a Tisza-család egykori öröksége, nemcsak ez az épület, amiről most van szó, hanem más kastélyépületek is. Tehát én azt gondolom, hogy fontos gesztus lenne az ő számukra is, hogyha ez a tulajdonátadás úgy történhetne meg, hogy biztosít számukra az egyház valamifajta, legalább részleges használati lehetőséget vagy használati jogot.
Ennek kapcsán egy dolgot még hadd említsek meg: sajnos nagyon sok olyan kastély van, ahol a korábbi tulajdonosok már alig fellelhetőek, illetve hogyha fel is lelhetőek, de nem gondolják, hogy valaha is birtokon belül kerülhetnének. Nyilván itt sem erről van szó, nyilván nem birtokba adásról beszélek, de talán itt ez az a hely, az a lehetőség, ahol ezt a gesztust az állam, illetve az egyház együttesen tudná gyakorolni. De például, ha már a tegnapi nap során tudtam és volt rá lehetőségem, hogy a fóti gyermekvárosban található Károlyi-kastélyról beszéljek, ott is a Károlyi-család két tagja, egy házaspár magától az államtól bérli vissza azt a lakást, ahol jelenleg laknak.
Talán fontos lenne ilyen szempontból is egy általános felmérést végezni, hogy hol vannak olyan, egykori főúri családi leszármazottak, akik még valamilyen módon, de visszahívhatóak lennének Magyarországra úgy, hogy az egykori örökségüket, legalábbis részlegesen birtokba tudják venni.
Ennek nagyon fontos történelmi gesztusértéke lehetne, és ennek kapcsán végezetül egy dolgot hadd említsek meg! Mennyire fontos része lenne a rendszerváltozásnak, ha például a szemlőhegyi Lovassy-kúria, Lovassy-villa visszatérhetne az előző tulajdonosaihoz! Miért van az, hogy mind a mai napig él az a határozat, ami alapján az 1956-os hősöket kivégeztető Apró-klán, amikor itt bejelentette, ebben az Országgyűlésben, hogy megtörtént a kivégzés, Nagy Imre kivégzése, az alapján kaphatta meg annak a villának a kiutalását, az alapján lehetett ő ott birtokosa ennek a villának? Talán hogyha egyszer s mindenkorra a rendszerváltozásra pontot szeretnénk tenni, akkor ezt a határozatot is vissza lehetne vonni, és az egykori tulajdonosokat, illetve azok leszármazottait újra birtokon belül lehetne tudni.
Nem tudom, hogy van-e ilyen szándéka a magyar kormányzatnak, nyilván nemcsak ezen épület kapcsán lehetne ezt megemlíteni, hanem számtalan más épületet is fel lehetne sorolni, de talán ez egy valóban jelképes gesztus lehetne.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
