III. SZÍN.
Doctor úr, lányom zöldet visel; ha idején látja, fogja kézen és végezzenek gyorsan. Menjen előre a parkban; nekünk együtt kell mennünk.
Tudok, mit kell hodzs tedzsem. Adieu!
(Elmegy.) |
Isten önnel, uram. – Férjem nem fog annyira örülni Falstaff rászedetésén, mint dühöngeni Cajusnak lányommal való összekelésén. Jobb kevés harag, mint sok szivfájdalom.
Hol van most Anna s tündérserege? meg a walesi ördög, Hugo?
Gödörbe rejtőznek – szorosan Herne tölgye mellett – elfödött gyertyákkal, melyekkel abban a pillanatban, midőn Falstaff és mi találkozunk, hirtelen el fogják oszlatni az éjt.
Nem lehet máskép: ezen meg fog réműlni.
Ha meg nem réműl, megtréfáljuk; s ha megrémül, akkor is és mindenfélekép megtréfáljuk.
Pompásan rászedjük.
Ily nyeglét s buja vágyait kijátszva,
Nem is csalás az ember csalfasága.
Az idő közelg. A tölgyhöz! A tölgyhöz!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me