A XIX. század második felében a hazai jobbágyfelszabadítás sajátosan alakult. Az 1853. évi úrbéri rendelet ugyan elismerte az 1848-as törvényt, és ennek hatására a telkes jobbágyok földtulajdonosokká váltak, a zsellérek pedig kikerültek a földesúri hatalom alól, de az utóbbiak megélhetését – az esetleges háztelken, kerten, legelőrészen kívül – semmi sem biztosította. Földhöz csak akkor juthattak, ha vásároltak, ehhez azonban pénz és eladó földterület kellett. Eközben a földreform is elmaradt, így a nagybirtok tovább őrizte vezető szerepét.
Feldebrőn a debrő-parádi uradalom foglalta el a falu határának nagy részét. Károlyi György 1876-ban elsőszülöttségi hitbizományt alapított, így gyakorlatilag hozzáférhetetlenné tette az uradalom földjét. A házas és a házatlan zsellérek mellett a földdel rendelkezők sem voltak könnyű helyzetben, hiszen a jobbágyfelszabadításkor összesen három feldebrői rendelkezett egész telekkel, míg nyolcan háromnegyed telkesek voltak. A zöm (91 fő) fél- vagy negyedtelken (34 fő) gazdálkodott. Az utóbbi már nagyon nehezen biztosította a megélhetést.
Feldebrő főbb mezőgazdasági adatai 1852-ben
Szántó
|
Rét
|
Legelő
|
Kert
|
Ló
|
(kat. h.)
|
(kat. h.)
|
(kat. h.)
|
(kat. h.)
|
(db)
|
|
2252
|
401
|
1024
|
80
|
165
|
|
Igavonó
|
Tehén
|
Juh
|
Sertés
|
Szamár,
|
ökör (db)
|
(db)
|
(db)
|
(db)
|
öszvér (db)
|
|
195
|
210
|
2000
|
196
|
25
|
|
Búza
|
Kétszeres
|
Rozs
|
Repce
|
Széna
|
(p. m.)
|
(p. m.)
|
(p. m.)
|
(p. m.)
|
(p. m.)
|
|
6300
|
1200
|
1680
|
300
|
3208
|
|
Sarjú
|
Lóhere
|
Bükköny
|
Gyümölcs
|
Dohány
|
(q)
|
(q)
|
(q)
|
(véka)
|
(q)
|
|
802
|
1350
|
480
|
8000
|
3192
|
(kat. h. = katasztrális hold, db = darab, p. m. = pozsonyi mérő, q = bécsi mázsa)
A falu lakosai és Károlyi György között a korábban említett úrbéri per tovább folyt. A falusiak folyamodványt írtak 1868-ban a belügyminiszterhez, azzal indokolva panaszukat, hogy ha a megállapított összeget ki kell fizetniük, a szegényebb házas zsellérek végromlásra jutnak. A minisztérium elutasította a kérelmet.
Az uradalom megőrizte korábbi szervezetét. Feldebrő továbbra is a kompolti kerülethez tartozott. Károlyi a debrői gazdaságba telepített egy szeszgyárat, ahol hetente ezerötszáz akó szeszt gyártottak. Területét még ma is Masina-kertnek hívják a helybeliek az ott működő gépekre utalva.
A tagosítást 1868-ra fejezték be. Ekkor a feldebrői uradalmi gazdasági terület a Fürdős-, Honvédhalmi-, Kígyós-, és a Nagy-réti-majorból állt. Károlyi 1860-ban Takarék Magtár Alapítványt hozott létre Feldebrő javára, összesen tizenegy hold és 677 négyszögöl földterületet ajánlott fel. Az alapítvány célul tűzte ki, hogy elemi csapás esetén segít a vetőmagot beszerezni, ínség esetén segélyez, olcsó kölcsönt nyújt a községnek. Károlyi György 1877-ben elhunyt. Utódja fia, gróf Károlyi Gyula lett, majd őt követte 1890-ben elsőszülött fia, gróf Károlyi Mihály.
A XX. század elején az országos agrármozgalmak Feldebrőt is elérték.
A Kígyós- és a Fürdősmajorban a cselédek 1906 tavaszán sztrájkba léptek, pár nap múlva kiegyeztek az uradalommal. Az első világháború a községet is megviselte, 426 lakosa harcolt, 96-an haltak hősi halált.
Az 1918-as őszirózsás forradalom alatt a megyében több helyen fosztogatások, rablások és zavargások voltak. Általában a hazatért katonák vezették a zendülést, és az főként a községi jegyzők ellen irányult. Feldebrőn Puch Andor uradalmi intéző és Lőwy Géza kereskedő lakását kifosztották. A Magyar Föld Rt. magtárát feltörték, és mintegy nyolcvan mázsa gabonát raboltak el. Az egri polgárőrség egy ötvenfőnyi szakasza szállt ki a környékre, és elfogta a fosztogatókat.
A Tanácsköztársaság alatt itt is megalakult a direktórium. Vezetője Lukács Imre lett. Pecsétjének felirata: Katona Munkás és Paraszt Tanács Feldebrő. Az intervenciós hadiesemények különösebben nem érintették a községet. A Pétervásáráról visszavonuló székely alegység elhaladt a település mellett, majd május 9-én egy cseh páncélvonat Verpelétig nyomult előre, de visszafordulásra kényszerítették. Később rövid időre a románok szállták meg a környéket.
A forradalom alatt két haláleset is történt. Kiss József vécsi lakos, akit fuvarosként kirendeltek, felrobbant, amikor vöröskatonák részegen kézigránátokkal megdobálták. A direktórium vezetőjét, Lukács Imrét akarta elfogni Bereczky Dávid csendőrőrmester. Lukács a lakásán lelőtte, majd elszökött.
A háború és a forradalmak után lassan visszatért az élet a normális kerékvágásba. Károlyi Mihálytól az 1915. évi VIII. és az 1921. évi XLIII. törvénycikk rendelkezései alapján elkobozták a hitbizományi uradalmat. A birtok egy részét – 1929-ig – zárgondnokság alá helyezték, majd ezt a részt megosztották a Nemzeti Közművelődési Alapítvány, a Kompolti Magyar Királyi Béruradalom és a Magyar Királyi Erdészeti Kincstár között.
A másik részt 1925-ben vagyonváltsággal kiosztották. Összesen 251 katasztrális hold és 995 négyszögöl területet válthattak meg a feldebrőiek. Már ha volt rá pénzük és lehetőségük. A debrői nyomásból 252 parcellát osztottak, beleértve a községnek juttatott területet is. Látható, hogy egy-egy parcella átlagosan egyholdas lehetett A legtöbb földet Altorjay Dezső, az uradalom volt jószágigazgatója vette birtokba. A volt majorsági területből házat, kertet, legelőt és szántót váltott ki. Helybeli születésűek, de nem a faluban lakók is kaptak kisebb táblákat, mint például Paróczai Sándor adonyi római katolikus lelkész. A Cseralján jutott szántóhoz 26 hadirokkant és 23 hadiözvegy. A föld nélküli, önállóan keresők közül 105 fő a debrői nyomásban, míg 45 törpebirtokos a Cseralján kapott néhány holdat.
A következő évben az Országos Földbirtokrendező Bizottság 114 katasztrális hold legelőt adott át a községnek. Hosszas vita után a képviselő-testület úgy döntött, hogy nem osztják ki, hanem a gazdaközösség 489 katasztrális hold legelőjével együtt közös legeltetésre használják. A legelőtársulatot részben a testület irányította, az itt hagyományos módon nem alakult meg.
Feladataik közé tartozott a tenyészbikák beszerzése és a fedeztetés bonyolítása is. A beszerzett állatok költségét általában az anyaállatok gazdáira terhelték, de előfordult rossz termés esetén, hogy a magtáralapból fizették ki a vételárat. Akinek nem volt része a közös legelőkben, annak haszonbért kellett fizetni. Ez a gyakorlat sok vitára adott okot. Fizetni kellett annak is, aki a megállapodás szerintinél több állatot hajtott ki. A húszas évek elején ezért holdanként 37 és fél kilogramm búza árával terhelték meg őket. (A súlyos infláció miatt a búza volt a viszonyítási alap, sokszor még a béreket is ebben számolták.) A kihajtott állatokat közösen őriztették. A háború után sok gazda rátért a libatenyésztésre, ezért 1924-ben kénytelenek voltak libapásztort alkalmazni és elkülöníteni egy legelőrészt a szárnyasoknak a Jakabosnál és a Hangyás elején.
A XX. század harmincas–negyvenes éveinek birtokviszonyaira az öt hold alatti törpebirtok volt jellemző. Az 1935-ben 746 öt hold alatti birtokon gazdálkodó feldebrői területe a teljes birtokállomány 23,4, az öt–száz holdas birtokok az 56,8 százalékát tették ki. A hivatalosan nyilvántartott 1690 őstermelőből 366 főállású önálló gazda volt, akik 894 főt tartottak el, míg a mezőgazdasági cselédek száma 207, a mezőgazdasági munkásoké pedig 216. Az utóbbiak nagy része az uradalomban dolgozott.
A szántók fő terménye a búza, rozs, zöldtakarmány, kukorica, árpa, burgonya, kender és a takarmányrépa. A gyümölcsök közül a görög- és sárgadinnye, alma, körte, cseresznye, dió, szilva és különféle barackfajták termelése jellemző. A szőlő- és dohánytermesztésről később részletesebben szólunk.
A gyümölcstermesztés melléktermékeként számottevő mennyiségű törkölypálinkát és – a járásban egyedüliként – seprőpálinkát főztek.
Az állattenyésztésben a szimentáli szarvasmarha, a zsírsertés, rövid gyapjas juh és a baromfi (tyúk, kacsa, lúd, pulyka) tenyésztése dominált. Lovat csak igavonáshoz tartottak. Méhészettel is foglalkoztak, körülbelül ötvenholdnyi mézelőterülettel lehetett számolni. A faluban működött egy cséplőgép, elsősorban bércséplést végzett.
A háború kitörése súlyosan érintette a község lakóit és gazdaságát. A munkaképes férfiak nagy része bevonult katonának. Egy 1944-es népességösszeírás szerint összesen 89 felnőtt férfi maradt a faluban. A megyében a 2. ukrán front jobbszárnya nyomult előre. Súlyosabb harcok voltak Füzesabony előtt, majd Eger felé a Tarna völgyén keresztül támadtak a szovjet csapatok.
Feldebrőn gyorsan keresztülfutott a front, a községet mind a német, mind a szovjet csapatok utánpótlási körletként használták, így nagyobb harcok nem voltak határában. A beszállásolások miatt azonban számos atrocitás érte a község lakóit, sőt fegyveres összetűzésre is sor került a lakosság és a randalírozó szovjet katonák között. A községben 1945 közepéig állomásoztak a szovjet csapatok. A háborúból 69 katona nem tért vissza ismereteink szerint. Családtagjaik közül a háború után hatvan fő részesült hadigondozotti ellátásban.
gróf Károlyi György
Feldebrő 1920 körül (DIV, Lónyainé Nagy Éva felvétele)
A volt uradalmi tiszti lakás (DIV)
Ünnepség a Hangya előtt 1930 körül
A magtár épülete
Szénarakás az 1940-es években