14
14
Már jól beesteledett, mikor a kocsi elhaladt a pécsi vár mellett.
Nem szállottak meg. A pap azt akarta, hogy másnap délelőtt otthon legyenek.
Az egész Mecseket meg kellett kerülniük.
Éjfél felé kisütött a hold, és világított nekik a keskeny, agyagos kocsiúton.
Gergő akkor már mindenütt elöl lovagolt, és mikor rossz hidat értek, megkiáltotta a papnak.
Éjféltájon egy csárdaféle épület fehérlett előttük.
- Nézz be, fiam - mondotta a pap -, csárda-e vagy másféle ház! A lovakat itt megetetjük.
Gergő belovagolt az udvarra, s néhány perc múlva visszatért.
- Üres ház - mondotta -, az ajtaja sincs becsukva.
- Mindegy - felelte a pap -, itt megetetünk.
S befordult a kocsival az udvarra.
Egy fehér, kis, lompos kutya csahított eléjük. Kívüle senki sem jelentkezett.
A pap leugrott a kocsiról, s bejárta a házat.
- Adj' isten! Ki van itthon? - kiáltozta be ajtón, ablakon.
A ház sötét volt. Senki se felelt. Az ajtók tártan-nyitottan. A küszöbön egy széttört szekrény. Itt bizony török járt.
- Hát biz itt magunk vagyunk - szólt a pap, hogy visszatért. - Legelsőbben is a kutat nézzük meg, mert nekem még ég a bőröm.
Lebocsátotta a vödröt, és vizet húzott fel. Azután keresgélésbe fogott a kocsiján.
Volt ott mindenféle: ágynemű, gabona, láda, faragott szék, egy hordó bor meg telt zsákok. Az egyik zsák puha volt. Azt kibontotta. Az volt benne, amit keresett: fehérnemű.
Egy kendőt meglocsolt a vödörből, és derékig levetkezett. Körülborogatta magát.
Gergő is leszállt. Odavezette lovát a vályúhoz. Megitatta.
A pap azután enni adott a lovaknak, s hogy az egyik zsákban kenyeret tapintott, azt maguknak bontotta fel. - Éhes vagy-e, fiam?
- Éhes vagyok - felelte a gyermek.
A pap kihúzta a kardját, de mielőtt megszegte volna a kenyeret, fölemelte az arcát az égre.
- Áldott a te neved, Uram! - kiáltotta meleg és hálás hangon. - Kiszabadítottál a láncokból, és megadtad a mi mai kenyerünket.
Az ég tiszta volt és csillagos. A hold fénnyel telt, fehér lámpagolyóként függött az égboltozat közepén, és világított a vacsorához.
A kút kávájára ültek, s ott falatoztak. A pap olykor a kutyának is vetett. Gergő meg a maga lovának törte és adta a kenyere felét.
A távolból ekkor halk dobogás hallatszott. A két evő felfigyelt. Szájuk megállott a mozgásban.
- Lovas jön - vélekedett a pap.
- Egy - felelte rá Gergely.
S tovább ettek.
A dobogás lassanként robogássá erősödött a száraz kocsiúton. Egynéhány perc múlva odaérkezett maga a lovas is.
Meglassította a lovát a csárda előtt, és belépett az udvarra.
- Mubarek olszun! - kiáltotta a papnak rekedt hollóhangon.
Töröknek nézte, hogy a fején ott fehérlett a vizes kendő.
- Magyar vagyok - felelte a pap fölemelkedve.
Megismerte Mórét.
Gergő is megismerte. Összeborzongott.
- Ki van itt? - kérdezte Móré, miközben lefordult a gőzölgő paripáról. - Hol a gazda?
- Nincs itt más, csak én meg ez a kisfiú - felelte a pap. - A ház gazdátlan.
- Nekem ló kell - szólt nyersen Móré. - Pihent ló.
A pap vállat vont.
- Itt bizony alig akad.
- Nekem sietős az utam. Pénzem nincs. Keresztények vagyunk. Ide a lovadat!
Egy pillantással végigmustrálta a két lovat. A harmadik, a Gergelyé, az árnyékban legelt. Kicsi ló volt: hitványnak látszott. Móré feleletet se várt, csak eloldotta a rudast a kocsitól.
- Hohó - szólalt meg a pap -, legalább azt mondd meg, miért futsz!
Móré nem felelt. Rávetette magát a parasztlóra, és tovaszáguldott.
- No - mormogta a pap -, ez ugyan rövidesen csinál lóvásárt.
Ahogy megmozdult, megérezte, hogy valami kicsúszott a zsebéből. Fölvette és megbámulta. Aztán, hogy rátapintott, eszébe jutott, hogy a török talizmánja az.
A kis selyemzacskóban valami keménykedett. Fölhasította a kardjával, hát egy gyűrű fordult ki belőle.
A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete kő, vagy sötét gránát vagy obszidián, nem lehetett megismerni a holdvilágnál. De azt tisztán lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből hold van rajta meg körülötte öt apró gyémántcsillag.
A zacskó belsejében is tündöklött valami: ezüstfonalakból varrt török írás.
A pap értett törökül, de a török írásjegyeket nem ismerte.
Ránézett Gergőre. A fiúcska a fehér ruhás zsákon aludt már édesen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
