A Csonkavár 1301-ben. János Zsigmond Székely Támadtja. E vár rövid története, mostan is álló maradványainak ismertetése, alaprajza.
Eddigi leirásom folytán annyit emlegettem az udvarhelyi várat, hogy olvasóm bizonynyal kiváncsi lesz tudni, hogy miféle vár ez? Hogy tehát e jogos kiváncsiság kielégítve, s régi építészeti emlékeink egyik nagyszerübbike bemutatva legyen, annak mürégészeti és történelmi ismertetését adni el nem mulaszthatom.
A város északkeleti végében házaktól sürün beépítve egy érdekes és festői vár-rom van, melyet a lakósok egyszerüen Csonka várának neveznek; Csonka is az valóban: századok viharával daczolt, idő barnította tömörbástyái, s megdöbbentően nagyszerü romtöredékei egyiránt vonzzák magukhoz a régészt és hazafit, az pedig, ki megnézte, ki megbámulta e cyclopsi maradványokat, kétségtelenül e romok multját is ismerni óhajtandja, s azért ide mellékelve e tisztes romnak képét, mit multjáról tudhatok, rövidre vonva elmondom.
Az eddigi történelmi tudat és általános hiedelem szerint itt előbb a Ferenczszerzetnek volt egy zárdája, hová János Zsigmond szállani szokott, hol, mint biztos helyen, a székely nemzet levéltára tartatott, s hol darab ideig Isabella is lakott. Hogy e zárda mikor épült, nincsen biztos adatunk, bár Kunits (Dacia Sic.) és Benkő is (Milkovia I. 499 lap) okadatlanul említik, hogy e zárda 1073-ban sz. László király alatt s talán az ő rendeletéből épült volna. Minő veszteség, hogy a felső templomban volt egy régi harangot, mely e zárda templomából vitetett oda, az ujabb időkben megsemmisítették; e harangon igen czikornyás felirat volt, mely ha észlelés alá kerülhet, talán némi világot vethetett volna e kolostor templomának építési korára.
AZ UDVARHELYI CSONKAVÁR DÉLNYUGATRÓL FELVETT LÁTKÉPE.
A székelyek 1562-ben János Zsigmond alatt fellázadván, és legyőzettetvén, a segesvári katonás országgyülés e mozgalom vezetőit kegyetlenül bünteté, s a nemzetet ős jogaitól és kiváltságaitól megfosztva, a hódító vasvesszejével sujtolá. A zsarnokságra hajlandó János Zsigmond pedig, hogy az igát türni nem tudó székely népet féken tarthassa, a szerzeteseket kiűzte udvarhelyi zárdájukból, s azt erős sánczokkal s védfalakkal körül véve várrá alakítá át, melyet gunyképen Székely támadtnak (egy más Háromszéken épültet Székely bánjá-nak) nevezett el.
Ez az eddig elfogadott történelmi tudomás; de én azt hiszem, hogy itt már János Zsigmond s a szerzetesek előtt jóval, a 14-ik század kezdetén is állott egy királyi vár (Castrum regale), mely Udvard nevet viselt; legalább az ide mellékelt okmány azt bizonyítja.
Már most ebből világosnak tetszik előttem, hogy itten a XIV-dik század kezdetén egy tekintélyes királyi vár állott, mely vár az idők viszontagságai, vagy talán a székelyeknek lázongásai által leromboltatván, azt Báthori István erdélyi vajda 1403-ban ujból építi, épen azért, hogy a lázongó székelyeket innen és a szintén várrá átalakított székely-vásárhelyi (m.-vásárhelyi) kolostorból féken tarthassa.
Megengedem, hogy e várba a szerzetesek templomot és kolostort építettek, vagy talán épen egy előbb ott állott kolostor megerődítéséből keletkezik (itt is a mint Vásárhelyt) Báthorinak, székelyeket fékező vára, ugy az is igen valószínü, hogy János Zsigmond ezen kolostort övedzett romladozott (vagy épen a területüken várat nem igen türő székelyek által lerombolt) várnak védmüveit kiujította, vagy annak romjaiból ujat épített, mert a mostan látható várfalak vagy legalább azoknak nagy része János Zsigmond korának jellegét viselik. E korra utalnak az ezen falakba berakott czimerek és feliratok is, sőt történelmi tény az is, hogy ezen a székelyek fékezésére emelt, illetőleg kiigazitott vár, habár rövid ideig is a Székely támadt gunynevet viselte. Ezt három okmány tanusítja, először János Zsigmond egy levele, melyen ily czimezés van:
Ilust. stb. Mihályffy de Telegd, capitaneo sex sedium nostrorum et prefecto castri nostri Zekel Támadt. Másodszor azon okmány, melylyel ugyancsak János Zsigmond Gyárosfalvát Udvarhelyhez csatolja, de ki veszi azon kaszálókat és földeket, melyek már előbb Zékely Támadt várához (ad arcem nostram Zekel Támat) tartoztak. Harmadszor az 1566-ban Majláth Gábrieltől Fogaras várát és Theke (Kolozsmegyében) felét 20,000 arany forintért megvásárolt fejedelemnek (János Zsigmond) ez összeg kézbesítésére kiküldött biztosai jelentésében, mely igy kezdődik: „Mi Mogyorói Bánffy Losonczi Pál, Zekel támadt várnak praefectusa, és ő Felsége székelyföldi kapitánya” stb.
Azonban, hogy e gunynév nem tartott sokáig, kitetszik Báthori Kristófnak 1577-ben kiadott azon okmányából, melylyel sz. Imrét Udvarhelyhez csatolja, melyben nevezett falut saját udvarhelyi várához tartozónak (ad arcem nostram Udvarhely pertinentem) említi.
Báthori István 1572-ben az udvarhelyi várban levő gyalogság kapitányának Solymosi Mátyásnak hü szolgálataiért a Pribek Márkus szomszédjában levő egy ülés jószágot – sessio – szántóival, kaszálóival stb. adományozta Udvarhelytt. Ez okmányban is ismeretlen a Székely Támadt név. 1591-ben Mindszenti Benedek a várparancsnok.
A székelység, ezen fékezésére emelt erődöt nem igen szivelte, s a Mihály vajda korában uralgott anarchia korában le is rombolták azon várat, mely a menekülő törvényes fejedelemnek, Báthori Endrének utolsó nyughelyet nyujtott; azonban a mint Mikó Ferencz mondja, a léczfalvi országgyülés annak ujbóli felépítését megrendelte, de ez ugy látszik, nem hajtatott végre, mert Bethlen Gábor 1621-ben máj. 6-án Kassán kiadott adománylevelében Kornis Ferencz Udvarhelyszék király birájának inscribálja e várat, oly feltétellel, hogy mit a vár kiigazítása és építésére költ, az becsü szerint a kiváltáskor betudódjék az inscriptionalis összegbe.
Kornis nem sokáig birta, mert már II. Rákóczi György alatt udvarhelyi várparancsnok Kemény Boldizsár, kinek és nejének Bornemisza Zsuzsannának 5600 forintért incribálja a nevezett fejedelem az ahhoz tartozó részjószágokkal.
I. Apaffi fejedelem nejével, Bornemisza Annával ujból visszakapja, s hogy még ekkor az oláhfalviak és zetelakiak a várban, miként a régi időkben is, tartoztak bizonyos szolgálatokat tenni, kitetszik abból, hogy Apaffi 1663. sept. 29-én ezen faluk lakóinak komolyan parancsolja, hogy a várnál eddig is szokásos szolgálatot tegyék meg. (Ezen rendelet másolatban Kemény József gyüjt; eredetije a fiscus arch. 362 R.) Apaffi ujból eladja a Bornemiszáknak 6000 forintért; Szentpáli János nejével – ki Bornemisza leány – hozományban kapja; de magtalanul halva el, ujból visszaszáll a fejedelemre. (Gr. Kemény gyüjt.)
A Rákóczi forradalom alatt e vár még tekintélyes erősség. Tige holdvilágnál legyőzvén a kuruczokat, Heisler Udvarhelyre tört, a várost felgyujtotta, a várat lerombolta, de ugy látszik, hogy később kiigazítva duló kicsapásainak központjává tette, miért a Heislert elüző kurucz vezér Pekri Lőrincz – hogy többé a labonczoknak buvhelyül ne szolgálhasson – leromboltatta, s azóta mint századok viharjával daczoló rom áll ottan, mult időknek némán is beszélő emlékköveként, tágas udvarán szántóföldek vannak, a hősök vére áztatta göröngyeken buján tenyészik a kukoricza: az időbarnitotta falakat repkény és folyondár – a romoknak ezen régi dicsőségen tenyészö növényzete – ékíti; a bástyák oldalaiba vájt üregekben, a vársánczokban épült apró kunyhókban a város szegényei, koldusai, rongyos proletáriusai laknak; ide, a hatalom és erő e hajdani fészkébe ütött tanyát a szegénység és erőtlenség. A fény és gazdagság nyomába a nyomor lépett.
Egyik épebb bástyája lőportárrá van átalakítva, s ekként még romjaiban is hü maradt eredeti hivatásához, lévén most is a szabadságérzetnek fékezője. (Értsd az absolutismus korára.)
Most, miután e vár multját némileg ismerjük, tekintsük meg a még látható maradványokat.
E vár-rom bizonyára honunk legérdekesebb, s legnagyszerübb romjai közé sorozható, s ha az felötlőbb helytt, valamely magas hegycsucson állana, bizonynyal a legfestőibb pontok egyikét tárná fel; de igy elrejtve, körül építve alig tünik fel, s alig méltatá szakértő figyelmesebb megvizsgálásra és észlelésre, pedig az, mint a mult erőteljes hadi építészetének egy bámulatos példánya, méltán kiérdemelné a figyelmesebb megtekintést.
Én igyekezni fogok tőlem telhetőleg e feledett romokat hűn leirni, és ismertetni.
AZ UDVARHELYI CSONKAVÁR ALAPRAJZA.
E vár alakja csaknem szabályos négyszög, körülbelül 80 lépés oldalhosszal, oda nem számítva a kiszökelő szögbástyákat. E bástyák mindenike egymástól eltérő alakkal bir, mintha azok különböző korszak izlése szerint épültek volna. Építészetök valójában nagyszerü, mert ily izmos, tömör falakat csak Tyrins és Micenae cyclopsi müveinél láttam, a bástya falak csaknem mindenütt három öl vastagok lévén. De vegyük rendre ezen sajátos idomu szögerődeket.
Az északnyugoti bástya (A. Lásd alaprajzát) szabálytalan négyszögü, s ezen és mindeniken észlelhető a 16-dik század hadi építészetének azon sajátsága, hogy a fal alsó fele kifelé hajlólag idomul. E bástya ikesen kinyuló s közepében megtörött déli oldalfalánál volt e vár egyetlen bejárata, (B) melyet egyik felől e szögbástya (D) fedezett. Ezen külső kapun belől egy menedékesen felmenő hosszu folyosó (E) volt, melynek belső végét a második belső kapu (F) zárta el. Az ily folyosók arra szolgáltak, hogy ha az ellenség a külső kapun behatolhatott is, e szük folyosón feltartóztatni, s a szomszéd bástyákról elzuzni, a szegélyező falak lőrésein át lelövöldözni lehessen.
A kapu melletti tömör bástyához hasonló, belül semmi üreggel nem biró kor idomu két bástya (GG) van az északkeleti szögleten is, melyből háromszögü ikbástya (H) szökel ki. ezen tömör, még most is (a vár külső aljától mérve) 10–12 öl magas épitmény, valójában a gulaépitészet elméletét juttatja a vizsgálódó eszébe. A délkeleti bástya (K) hétszögü, s bár három öl vastagságu falaival roppant tömeget alkot, azért belürege mégis csekély, s az csak föld alá bemélyülő alsó osztályában van mellékszárnyak által kitágítva.
A délnyugati bástya (L) nagyon le van omladozva ugy, hogy csak sejtelmesen lehet állítani, hogy az ötszögü volt.
Ez utóbbi bástyától a kapus bástyáig a külső oromfaltól 10 lépésnyivel bennebb egy második három öl vastagsággal biró fal (MM) vonul el. Ezen (a beltér színvonalától) most is 3–4 öl magas falba minden irányba ható kis lőrések vannak alkalmazva, s belülről kis cellák támaszkodtak, melyeknek alapfalai most is látszanak; ezek vagy a szerzetesek cellái vagy őrszobák is lehettek. Feltehetőleg ily belső védfala mindenik oldalnak lehetett, de azt megsemmité az idő. A várnak ezen, falak és bástyák által körül keretelt beltere vagy 4–ölnyire emelkedik a Küküllő tere fölé, s azt (most beépített) minden oldalról 6–8 öl széles mély sáncz (NNNN) övedzte, melybe a Küküllő vize bebocsátható lévén, e vár, bár fekvése nem igen fontos, mégis nagyon erős és bajosan megközelíthető lehetett.
A várfalak válogatott lapos kövekből épülvék bonthatlan szilárdon, csak is a bástyák szögletei, s annak csinosan ékitett párkányai vannak faragott kőből. Ezen bástyákban sok czimerek és feliratos kövek vannak berakva, melyeknek nagy részét már olvashatlanná, s felismerhetlenné koptatta az idő, csak egyet sikerült, mint fennebb közlők, a honfiui figyelemnek a feledékenységtől megóvni.
Ez a vár külső kerete, lássuk most a beltéren lévő épületeket. A vár belterének közepét U idomu épület-test (P) foglalta el, melynek nyitott része nyugatnak volt forditva. Ezen épület különböző korszak jellegét tünteti elő, legrégibb mindenesetre a déli szárny (R), mely hogy a régi templomból lett lakosztálylyá átalakitva, azt figyelmesebb észlelésnél azonnal fel lehet ismerni. Erre mutat az épületnek alaprajzunkon is látható aránya, és egyházszerü idoma, erre egész szerkezete, melynélfogva a keletnek forditott rész, tehát az, hol szabályszerüleg a szentélynek kellett feküdnie, egybe keskenyedik ugy, hogy a hajóul szolgáló 20 lépés széles hátulsó résznél vagy 8 lépéssel keskenyebb, s midőn amaz 38 lépés hosszu ez csak is 20. Még szembeötlőbbé lesz a szent épitészetet jellegző külső oldaltámok (Strebepfeiler) előfordulása által, a mennyiben még most is hat ily támot találhatunk, és pedig két diagonál-támot a nyugoti homlokzat szögletein, két más ily támot a szentély zárodásnál (Chorschluss) és két egyenes támot a hoszszentély falainál. A diagonál-támok ily alkalmazása a csucsives épitészetre utalna, hanem figyelmesebb észlelés után e templom épitési korát mégis az átmeneti korszakra (a XIII-ik század végére) kell tennünk, mert a hoszszentély déli oldalán egy berakott nagy körives ablak kacsintgat ki az omladozó falak közül, egy ablak, mely oldaloszlopaival s virágfüzérrel dusan tagozolt bélletével határozottan a román styl szebb alakitásai közé tartozik. Egy másik körives ablak faragott kőbe foglalt, de már kevésbé diszes bélletének egyik része, a hajó déli oldalán ott tünik elő, hol a fal leomladozott. A homlokzat, hol a falomlás tágos kaput nyitott (mely az itt lehetett diszes kapuzatot is eltüntette) egy harmadik befalazott körives ablak diszes kőkerete tünik elő a durva falakból. Mindezen műidomok kétségtelené teszik először azt, hogy e volt a várbeli kolostor temploma, másodszor pedig azt, hogy valamint e vár maga, ugy e templom is követelt épitési koránál (1562-nél) jóval régibb.
Az északi szárny (S) szintén nagyon diszes épület. Ez is 55 lépés hosszu, mint a másik szárny, s 4 lakszobára van felosztva; ily osztályzattal bir az erre fektetett s még teljes épségben (a fedél kivételével) meglevő felső emelet is. Ez lehetett a várparancsnoki lak, mert ennek kaczér felékitésére nagy gond volt forditva, szögletei szép faragott kővel vannak kirakva, a felső emelet ablakai szép – renaissance styl modorában – tetőpárkányzattal s szögletrózsákkal ékitett kőrámázatba foglalvák s körivvel záródó kettős nyilatukkal igen diszesen veszik ki magokat. A felső emelet közfalán körives nyilatu levél ornamentika ékitette ajtó pompálkodik. A leirt két szárnyépületet keletről összekötött rész (T) most teljesen eltünt, csak alapfalai mutatják valahai lételét. Könnyebb felfoghatás kedvéért mellékelem e vár alaprajzát. Udvarhelytt e várrom egyedüli észlelhető emléke a fejedelmi kornak; pedig homályos népadomák, nem okadatolható hagyományok, s nehány történésznek vitatott állitása is Udvarhelyre helyezi – mint fennebb mondók, – a nagy hun király Etele udvarhelyét, és a város nevét is onnan származtatják. Nem czélom az e mellett és ellene felhozott feltevéseket ujból föleleveniteni, s a vitás ügy bonyodalmas tömkelegébe hatolni, avatottabbakra hagyom, a kik e homályos történetek Ariadnei fonalával birván, tán biztosan vezetik kutatásaik irányát, mig én csak czéltalanul bolyongnék a kételyek szövevényei közt.
Három régi várrom, ezeknek elnevezése, és az azokhoz kötött hagyományok azon – megvallom nem egészen biztos – iránytünek szálai, melyek a kutatót tájékozzák, melyek a felállitott sejtelmes hitet támogatják, ezek az állitólag Etele testvére Buda által épitett Budvára, és a világhóditó hun király két vezére Kadicsa és Zeta által épitett más két várnak maradványa, melyeknek figyelmes megvizsgálását el nem mulaszthatom, azért, nyájas olvasóm, legelőbb is menjünk Budvára felé.