28III. FEJEZET.
A SZILÁGY VIDÉKE A HONFOGLALÁS ELŐTT.
A Szilágyság kis medenczéje egy ó-harmadkori tenger öble. Évezredekkel ezelőtt tenger hullámzott térségeink fölött. E tenger lerakodásait geologusaink meglehetősen földerítették s hegyeink belsejéből, folyóink fenekéről fölötte becses adatokkal gazdagodott a tudományos világ. Az őskorban más 29képe volt itt a természetnek. Tengeri csigák innen is, onnan is fölszínre kerűlnek. A füzespaptelki határon a Hodobastyine nevű hegy megszámlálhatatlan mennyiségben tartalmaz megkövűlt csigákat. Fejnagyságú gömbölyű kövek, belsejökben, mind tengeri kagylókat rejtegetnek. A Meszes vidéke szintén tár föl ily érdekes leleteket.
Rengeteg erdők terűltek el ott, a hol ma szántóföldek, legelők vannak. Mily szép szarvasagancs van az őskorból Szikszai gyűjteményében. Némely helyekről mammutcsontokat is nyertünk. Egy hatalmas mammutfogat Zoványon kaptak.
Mily népek tanyáztak itt az őskorban, ez, a mi fölkelti érdeklődésünket mindjárt.
Ismerkedjünk meg az egyes korszakok leleteivel, a melyek erről beszélnek:
1. Kőkorszak. Területünkön föltaláljuk nyomait az első embereknek. Nincs ugyan sok kőkori emlékünk; de a meglevők a kőkori ember életét a maga kezdetlegességeiben eléggé jellemzik. Kőkori leletek kerűltek elő Zilahról (0.8 m. nagyságú obsidian kőmag [nucleus], ezen kőmag oldalairól szilánkokat pattantottak le, a melyeket a körülmények szerint nyílhegyül, késpengékül stb. használtak), Szilágy-Csehből (0.75 m. kovakő), Szeérből (0.16 m. obsidian kőmag); Szilágy-Somlyóról (nyílhegyek, 11 agyagkúp, kőbalta), Bagosról (két kőbalta, az egyiknek hossza 8 cm., szélessége 6 cm., vastagsága alúl az élnél 2.5 cm., felül, hiányzó részek miatt, jóval keskenyebb; nyéllyuka átmérője 2.3 cm. A másiknak hossza 8 cm., szélessége alúl az élnél 4 cm., felül 3.5 cm.; nyéllyuka hiányzik. Két kővéső, az elsőnek hossza 8.5 cm. éle 2 cm., felső része letörött; a másodiknak hossza 14 cm., vastagsága 3 cm., alsó része letörött. Egy 10 cm. széles és 11 cm. hosszú kődarab). Balláról három 30darab kőék (1. hossza 16 cm., szélessége 7 cm., vastagsága 2.5 cm.; 2. 8.5 cm. hosszú, felül 3.5 cm. széles, éle 5 cm. hosszú, 3. mindezeknél kisebb); Sámsonból egy 12 cm. hosszú s 6 cm. széles kőék s egy 5.5 cm. magas, 4 cm. széles kőkalapács. Bürgezdről kőfokos van, hossza 9.8 cm., szélessége élénél 4.7 cm., gömbölyded fokánál 3.7 cm., a lyuk átmérője 2.9 cm., színe sárgásbarna. A Somlyó-Ujlakon talált őskori csiszolt kőék, kékszínű kőzetből alsó lapján egészen laposra, a felsőn domborúan van csiszolva, felső részének egy darabja hiányzik; hossza 8, szélessége az élnél 4.2 cm.
2. Rézkor. A kőkorszakot követő rézkorból egy 23 cm. hosszúságú durva művű rézcsákány maradt reánk, a melyet 1867-ben Kraszna-Mihályfalván találtak a Kraszna folyó régi medrében, továbbá Somlyó-Ujlakról őskori kétélű rézcsákány, melynek közepén nyéllyuk van, egyik éle a vízszintes, másik a függélyes síkban fekszik s ez utóbbi le van vagdalva. Kovácsolt munka; hossza 22.5, szélessége a nyéllyuknál 5 cm. A magyarkeczeli határon 1898-ban rézcsákányt találtak (hossza 24 cm., a foka széles 4.5 cm., a nyéllyuknál szélessége 6 cm., átlagos vastagsága 2 cm., a lyuk átmérője 3.5 cm., súlya 1 klgr. 40 dgr., mely Nagy Domokos, főszolgabiró birtokában van. Fetzer J. Ferencz rézkori leleteket közöl még Romlottról és Farkasmezőről: két rézcsákányt, melyeket némelyek bányászcsákánynak tartanak. Díszítés egyiken sincs. A romlottit a M. N. Muzeumban levő tótgyörki bányászcsákányhoz, 31s a Hampel J. Újabb tanulmányok a rézkorról cz. értekezése 30-dik ábrájához hasonlítja
3. Bronzkor. Több nyomot hagyott vármegyénk terüleletén a bronzkorszak. Hogy mi mindennel rendelkezett már a bronzkori ember, azt a szilágysági leletek is szépen mutatják. Ákoson 1855-ben kengyelalakú aranycsattot találtak, Krasznán két tokos vésőt bronzból, egy bronzsarlót meg egy lándzsacsúcsot, Magyar-Csaholyban négy darab bronz övrészt, egy rovatolt bronzkaréket, 10 darab bronzkarikát, 65 darab bronzboglárt és egy tölcséralakú bronzeszközt, Mocsolyán 1876-ban egy rézcsákányt, Mojgrádon két bronzcsákányt, egy karpereczet meg egy agyagedényt, (1872-ben Gooss hamvas sírokat kutatott át.) Leltek itt még 30 nyílcsúcsot, bronzkarikákat, két nagy és egy kisebb ezüstfibulát meg egy 7 dm. hosszúságú ezüstlánczot, utóbbi karikájából peczek függött alá; a gr. Andrássy-féle gyűjteményben tokos vésők, lándzsacsúcsok és nyílcsúcsok voltak. Oláh-Horváton egy tokos vésőt bronzból, egy csákányt, egy bronzsarlót, meg két bronzkarikát találtak. Utóbbiak egyikét 1874-ben ásták ki. Oláh-Keczelen 10 bronz, meg egy arany karpereczet, 1868-ban pedig 14 aranygyűrűt leltek. Ördögkúton egy bronzrögöt, 3 tokos vésőt bronzból, 16 bronzkarikát meg 3 bronzsarlót találtak, 1876-ban, szántás közben, a Boznán-oldal határrészben. Paptelekről állítólag gazdag kincsek jutottak gr. 32Andrássy László görcsöni gyűjteményébe. Somályon, Neigebauer szerint, egy nagyon erős aranylánczot leltek. Szilváson (Szilágy megyében?) egy bronzcsákányt találtak. Ér-Kőrösön hat bronzlemezt, két kisebb és egy nagyobb bronzkorongot és egy kis bronzkarikát; Hadadon egy bronzcsákányt meg egy hegyes tüskében végződő korongot leltek. Lele közelében 1876-ban 25 darab bronzkarikára bukkantak. Magyar-Keczelen egy füles tokos vésőt bronzból, Márkaszéken egy kigyófejű ezüsttorquest meg egy ezüstcsészét, Náprádon egy 11.7 cm. átmérőjű meg két kisebb bronzkarikát, Oláh-Nádasdon egy csákányt, Sámsonban bronzból való tokosvéső-aljat, Turbucza és Róna közelében, a Rákóczi-hegyen, gyakran leltek tokosvésőket, bronzcsákányokat és lándzsahegyeket, Ér-Káváson, Kováts István, földbirtokos telkén, 1895-ben agyagedényeket, három arany karpereczet, melyeknek belső átmérője 4 cm., bronzbalta-, vagy vésőtöredéket, egy 2 cm. átmérőjű, 6 cm. hosszú, csonka bronzcsákányt, melynek körátmérője 3 cm., egy bronztőrt, melynek hossza 21 cm., pengéje 5 cm. széles; négy, nyélre való bronzsarlót, melyeknek külső hossza 28 cm., szélessége 4 cm. meg több bronzlepényt találtak. Az egyik lepény czipó alakú, átmérője 12 cm. Fetzer J. F. azt 33tartja, hogy e helyen a bronzkori népeknek talán öntőműhelyök volt.
TOKOS VÉSŐ FÜLLEL. BRONZBÓL.
Krasznáról, Szikszai gyűjteményéből.
LÁNDZSACSÚCS BRONZBÓL.
Krasznáról, Szikszai gyűjteményéből.
KEREK BRONZBOGLÁR GYÖNGYÖZETES KARIMÁVAL.
A magyarcsaholyi kincsből.
Fetzer J. Ferencz bronzkori leleteket közöl a következő helyekről: Magyar-Nagygoroszló, Sámson, Oláh-Horvát, Náprád, Kraszna, Oláh-Nádasd, Ördögkút, Érkávás, Sz.-Somlyó.
Szilágy-Somlyóról valók: Őskori bronzcsákányok: 1. Pengéje egyenszárú háromszögidomú, keskeny oldalai két lapúak középéllel s ezek közül a felső a nyéllyuk előtt felhajlik s csúcsot képezve gyenge hornyolattal ismét lejtve fut a nyéllyukba; az alsó pedig erősebben ívelve hajlik a nyéllyuk felé. A végén elhelyezett nyéllyuk két oldalt hornyolt, hátán élezett s alul hosszabb, felül rövidebb csúcsozott nyúlványnyal ellátott. Példányunk nyéllyukának hátán egy öntési hiba következtében előállott lyuk van. Hossza 14.4, szélessége az élnél 4.5 cm. 2. Teljesen hasonló az előbbihez, de öntése hibátlan és a nyéllyuk hornyolatában mindkét oldalon bemélyített jegyeket látunk. Patinája le van surolva. Hossza 14.4, szélessége az élnél 4.4 cm. 3. Hasonló az előbbiekhez, de nyéllyukának hornyolata mindkét oldalon három-három domború félgömböcskével van díszítve, háta pedig nem élezett, hanem az él helyén laposra kalapált s e rész alján egy öntési hiba következtében előállott nyilt lyuk van. Hossza 14, szélessége az az élnél 4.4 cm.
A bronzkor agyagiparának szép maradványa az a spiráldíszítésű agyagedény, melyet Mojgrádon találtak. (L. 43. l.)
4. Vaskor. A bronzkort a vaskor váltotta föl. Azt a három vaslándzsát, a melyeket Perecsenben Mike István munká- sai találtak, Fetzer J. F. kelta eredetűeknek véli, vagy legalább is valószínűnek tartja, hogy kelta eredetűek. Hampel erre – minthogy Erdélyben erős keltaság volt s azt a népnevek után, melyeket Ptolemaeus föntartott, föl kellett tételeznünk, – szintén 34azt írja, nem csudálja, ha a Szilágyságban is jelentkeznek emlékeik.
A kisderzsidai Balotadomb őskori népeinknek szintén tanyája volt. Itt ma is számtalan cseréptöredéket lehet összeszedni. Agyagedények cserepei főként spirálvonalas díszítményűek.
Egy-két szót még a barlangokról. Barlangok vannak Zilahon, Nyirsiden, Mojgrád Magura határrészének Bréd felőli oldalán a Pivnită = pivnyicza (pincze), a Pometben a Groapa Pipásului=grapá Pipásuluj (Pipás verme) és a Peatra Drui oldalán egy névtelen barlang, alján az említett forrással. Felső-Kékesnyárlón la Cheie = lá tyejë (a kulcsnál) nevű beomlott barlang van. Somró-Újfalu határában nagy kiterjedésű, homokkőbe képződött barlang. Fel-Egregy Comoară = komare (kincs) nevű dombja a szentpéterfalvi várrommal szemben fekszik, állítólag kincscsel tele barlang volt, de a hegyi patak alámosta és beomlott. Vaskapu Boisce határrészében Gaura Smeului = gáurá szmëuluj (lidércz-üreg) nevű barlang van. A Márkaszék Cetate helyének legmagasabb dombjában levő barlang nyílása felül egy kútnyi széles, mélysége körülbelül 8 öl, boltozatos alja oly tágas, hogy egy ház beleférne. A beleereszkedők régi fenékcserepeket találtak ott. Ugyanitt egy beszakadt pinczehely látszik. Felső-Szék határában a Pesteră = pëstyërë (barlang) belseje mintegy 6 öl területű, bolthajtása közepéből sűrű cseppek hullnak alá. E víz igen jó ivó. Lecsmér Gorgyán szőlőhegyében földalatti üregek vannak; ezek hajdan rejtekhelyűl szolgáltak, mit igazolnak a bennük található csontmaradványok és törött edénydarabok. Mint a nép mondja, Balla a XVI. században (!) mocsaras erdőség volt. A lakosság barlangokban tartózkodott s csak később alapított községet.
35Gyér és bizonytalan adatok, a minthogy általában egész országunk történelme ott kezd inkább világosodni, midőn a rómaiak elfoglalják Pannóniát és Dácziát.
Torma Károly szerint őslakóink a római foglalás előtt metanasta jazygek voltak, kik a rómaiak uralma vagy befolyása alá jutottak. Decebal a metanasta jazygek területéből foglalt részt; mint Dio Cassius állítja.
Ezeknek a kóbor jászoknak nagyobb tanyái a szilágy-somlyai Magurahegyen s Szilágy-Nagyfalunál kereshetők. A Magurán a hatvanas években tett ásatások alkalmával talált bronz- és vastárgyak barbárok emléknyomai. A szilágy-nagyfalusi sírmezőnek kisebb-nagyobb halmai alatt metanasta jazygek pihennek. És talán a jászokra emlékeztet e vidéken Jaáz helységünk.
Jóllehet a szilágysomlyai Magurán lelték Magyarország legértékesebb népvándorláskori régiségeit, nem helytelen a föltevés, hogy a lovas barbár harczos ama sírmezőn nyugvó társaival, a Dáczia nyugoti határain is elömlő metanasta jazygek közül való volt, kik a Szilágyságban a húnok bejöveteléig 36nemcsak átvonuló harczosok, hanem egyszersmind állandóbb megtelepedéssel biró s földmíveléssel foglalkozó lakosok voltak.
JAZYG HARCZOSOK.
Szilágy-Nagyfaluban a Rómerhalomban griff-diszítéses bronz szíjvéget leltek, mely áll két részből, a részek egy csuklóval vannak összekötve; egyik rész áttört virágalakú, másik hossznégyszög idomú griffel, négy sarkán szöggel. A virágalakú rész hossza 2.6 cm., szélessége 2.6 cm., a négyszögalakú rész hossza 3.9 cm., szél. 2.6 cm. (A virágalakú 37rész vissza van hajtva a négyszögre.) Szilágy vármegye ajándékából kerűlt a Nemzeti Múzeumba.
JAZYG LOVASOK.
383. A rómaiak kora. Porolissum. Népvándorlás
Területünkön a római és népvándorláskori műveltségnek legszebb emlékei maradtak.
SZILÁGYNAGYFALUSI SÍRLELET.
39Római emlékeinkről, a híres Porolissumról ismerjük Torma Károly tanulságos értekezéseit.
Edénytöredék.
Bronzcsatt töredéke.
SZILÁGYNAGYFALUSI SÍRLELET.
Dácia három részből állt: D. Porolissensis, D. Apulensis 40és D. Malvensis. Ezekből a mai erdélyi felföldre a két előbbi kerület esett.
Az első provincia, Porolissensis, a Kolozsvártól északra eső területet foglalta magában, mely vidéknek központi városa Porolissum volt.
POROLISSUM VIDÉKÉRŐL.
(A mojgrádi Magura a Pogujort lábától.)
«A rómaiak idejében – mondja Torma K. – Dáciában csak 7 valódi katonai telepváros létezett, ú. m. Sarmizegethusa, Apulum, Napoca, Zerna vagy Dierna, Malve vagy Malva, Porolissum és Tibiscum; a többiek csak katonai állótáborok vagy kisebb helységek voltak.»
Tárgyunkra ezekből Porolissum tartozik, vagyis a Mojgrád 41és Zsákfalva között létezett hatalmas katonai telepváros, mely egy nagy vidék (Ager Porolissensis) őre volt, útvonalán kisebb-nagyobb őrhelyekkel, s melyet, mint a dákok egyik erősségét, tán királyi várát, igen valószinű, hogy Traján hódított meg, mi mellett bizonyít Antonius Pius uralkodása alatt, a Kr. u. 157-dik évből eredő mojgrádi felirat, mely «amphitheatrum vetustae dilapsum»-ról beszélvén, kétségtelenné teszi, hogy e szinkör már Traján alatt épűlhetett.
«Porolissum mindvégig mint katonai telepváros (municipium) volt, valószínűleg azért, mert Napoca szárnyalta túl, mely jóllehet sohasem volt táborhely, már 139–161 municipium, mely joggal Hadrian császár ruházta fel.»
Porolissumban, Torma Károly szerint, a XIII. legio (gemina), annak eltávozása után pedig az V. legio (Macedonica) tanyázott, rajta kívül még három nagyobb csapat (ala, cohors) is. Egy legio a segélycsapatokkal együtt 13.000 katonából, s a nagyobb csapatok 3000–4200 emberből állottak ebben az időben, a miből következtethetünk a most csendes vidék hajdani mozgalmas képére.
Téglás Gábor Porolissum közelében római kőbányászat emlékeit véli fölfedezni. A Karika községhez tartozó Széles falban (Piatra lata), az Ilona, vagy Ilonka völgyben, a Zsákfalvától nyugotra a Porolissum romjait mutató Pomettetővel épen szemben dél felé. Ezekről – írja – 1847-ben Neugebauer porosz consul s Dácia szorgalmas kutatójának kevésbbé lehetett sejtelme, mert ő Tihón túl sehol sem észlelt római nyomokat és Porolissumról még tudomással sem bírt. Torma Károly ugyan fölkereste az Ilonkavölgy Széles falát, de annak bányavoltát nem vette észre, miután itt jártában a római kőbányászat mivoltáról tudomása nem vala még s én is jó idővel azután mutathattam fel a bukovai márványfejtésben az első épen az ő buzdítása folytán átvizsgált s az 42Akadémiánál az ő ajánlataival kiadásra méltatott dáciai typikus római kőfejtést. Ő a Piatra latat Mithra-szentélynek minősíté az ott látható mesterséges és általam szintén bányásztanyául minősített fülke miatt. A zsákfalvi Szikla (Czikla) kőbányáról tudomást nem nyerve, ott meg sem fordúlt. Még kevésbbé értesűlhetett ezen kőfejtésekről Dácia nagyérdemű búvára: Ackner Mihály, a ki éjszaki Dácia viszonyairól még vajmi keveset ismert, miután Kolozsvártól északra jóformán mindent Torma Károly fáradhatatlan munkásságának köszönhetünk. Kétszeres öröm és szerencse tehát reám nézve, hogy északi Dácia közigazgatási és pénzügyi székvárosának eme kőbányáit felfedezve, ezeket még oly állapotban találtam, hogy egykori mivoltukról felismerhetetlen jelekkel igazolhatom rendeltetésüket.
A Porolissum területén talált köztársasági s császári érmek egész sorozatát közli Torma Károly.
Rómaiak laktak még a következő helyeken: Vármező, Magyar-Egregy (Largiana), Romlott (Certia), Tihó, Bréd, Nyirsid.
Tihó falunál azon a magaslaton, mely a falu mellett emelkedik, nagy terjedelmű négyszögű sánczot lehet látni összedült falazatból. Gyakran kerűlnek elő római pénzek, téglák, oszloptöredékek, faragott kövek. Egy téglán (IR)X monogramm van. Neugebauer Dáciájában innét egy felíratot is közöl.
43Egy 0.33 m. magas, 0.20 széles, három darabra tört, porondkő fogadmányi oltáron, melyet 1865-ben Tihón találtak, s Holczer Ignácz adományából az erdélyi muzeumban van, ezt a feliratot olvassa Torma Károly: «Silvano Domestico Tavius (vagy Titus Avius) faciendum curavit.»
Mojgrádból való: Carneol intaglio, római; bevésett jobbra álló «Aequitas»-sal, átm. 1–1.3 cm., ép.
1895-ben Vármezőn talált római téglán: COH IVAC bélyeg van.
TEKERCSDISZŰ AGYAGEDÉNY A MOJGRÁDI TELEPRŐL.
(Szikszai Lajos gyűjteményében.)
Romlott Traiana határrészében egy szabályos négyszögű tér van, állítólag római korbeli maradvány; álló tábor lehetett, melynek alapzata még látható. Innen vehette nevét e határrész. E helység határán a század elején római sirkövet ástak ki, melyre Hodor K. megjegyzi, hogy: «az mintegy ezerhatszáznegyven év mulva alkottatása után épségben három öl televény alól ásatott ki».
Az eltemetett római katona (százados) a kilenczedik, úgynevezett «téli» legióból való volt.
Szentpéterfalva határán 1831-ben római pénzeket találtak. Az egyik pénz «Imp. Antonius Pius Aug.» feliratú volt, másik lapja olvashatatlan. Veretési ideje 145. év Kr. után. A másik pénz egyik oldalán: «Imp. Gordianus Pius Pul. Aug.» másik oldalán: «Liberalitas Aug. etc.» olvasható. Veretett a 44235. évben Kr. után. Amazt a dákokon, ez utóbbit pedig a gótokon nyert győzelem emlékére verték.
A rómaiak emlékéről még a következőket tudjuk helységeinkből:
Fel-Egregynek a la Peatra határrészében levő magas kősziklát – mint a nép tartja – a rómaiak építették; közelében a XVIII. század végén különböző arany, ezüst és vastárgyakat leltek és egy 1 m. hosszú aranylánczot. Vármezőn a Cetaten a vártól északkeletre 40–50 ölnyi távolságra fürdőtelep volt, hol ma is ráakadhatni a fürdőépület falaira és az ős cserépből készűlt fürdőkádakra.
Szilágy-Szentkirály Láz határrészében urna-darabokat és Antonius-korabeli ezüstpénzeket, Felső-Várcza Magura nevű határrészén Hadrianus császár korabeli római ezüst pénzt, Csány északi részéhez közel ezelőtt körülbelül negyven évvel egy hamuval teli, nagy cserépedényt (urnát) találtak.
Mint a néphagyomány találgatja, a Menyő Somoság nevű szőlőhegyének tetején levő, a római időkből való őrtoronymaradvány közlekedésben állott a nagymoni Bálványnyal és a lelei kákonyhegyi őrtoronynyal, mert Lele Kákonyhegy határrészének tetején szintén a római időkből való őrtorony látható, (a nép ugyan vörösbarátok klastromának is emlegeti).
A hatalmas Rómának sok, nagy alkotását, Dácia román kulturáját a népvándorlás megsemmisítette.
A kik még a dákokból, Decebal hősi ivadékai éltek Erdélyben, gyöngék voltak, nem birták a vitéz ősök kezéből kihúllott fegyvert felfogni, érvényesíteni; a népvándorlás során ide kerűlt hatalmasabb népek között elvesztek.
Dácia már a III. század vége felé gótok s sarmaták birtokába jutott.
Borovszky irja, hogy a szilágysomlyai gót fejedelmi kincsek 45s köztök a császári medaillonok arra mutatnak, hogy Athanarich, a nyugoti gótok királya, székhelyét a régi Porolissum falai alatt ütötte fel s a gótok ekkortájt Erdélyt tekintették hazájoknak.
A gót uralomnak a húnok vetnek véget. Az V. századtól a VI. század második feléig terjedő korszakban a magyar földet hún és germán népek lakják. Az V. század közepén jönnek a germán népek, kik valószínüleg már a húnokkal együtt laktak. A húnok uralmát az avaroké váltotta fel s itt időznek több mint kétszáz évig (568–791), mikor Nagy Károly megdönti az avar birodalmat. A honfoglaló magyarok szlávokat találtak, a kik az avar nép elpusztulása után frank felsőség alatt művelték a földet. A szlávoknak e vidéken (a Szilágyban) létezéséről, jártáról helynevek bőven tanúskodnak. Így pl. Mojgrád = az én váram, Kraszna = Karazna = a szép (vidék), Pomet = emlék, Bréd = brid = fék, börtön, hegyek közötti szoros hely, sol = só, Szolnok Zolnikból lett, jelezni akarták vele a jó útban levő sórakó-helyet. Fürményes szintén szláv. Förményes ó-szláv hangzású személynév, mint a dömösi egyház egyik szolgáját említi Karácsonyi János. Dumbráva szláv szó, tölgyfás erdőt jelent.
«A szlávoknak szerepe – mondja Pulszky F. – egyébiránt az egész népvándorlási korban inkább csak szenvedő volt. Hogy már a római időkben hazánk délkeletén laktak, azt mutatja a «Tierna» helynév, a szláv Cserna szó római változata; és ha a régi irók hallgatnak is arról, hogy szlávok lakták Erdélyt, a hegy- és víznevek, melyek mostanáig dívnak, bizonyítják azt; például csak a Magurát, Mojgrádot és a Krasznát említjük itt. De a szlávok soha sem uralkodtak Dácziában, hanem mint szerény földmívelők szolgálták ott egymásután a rómaiakat, a gótokat, a gepidákat és az avarokat. 46Emlékeiket sem itt, sem Pannoniában vagy a Kárpátalján nem találhatjuk; hol mindig hatalmasabb népek uralkodtak, a szláv népvándorlási régiségekre tehát inkább Horvátországban és Szerbiában fogunk akadni, hol ők voltak az urak, de eddig sem ott, sem Morvában, sem Csehországban vagy a lengyel földön s Oroszországban nem jöttek oly nevezetesebb népvándorlási emlékek napfényre, melyek külön sajátságos szláv jelleget mutatnának.»
4. Szilágy-Somlyó népvándorláskori kincsei.
Sz.-Somlyón lelték Magyarország legértékesebb népvándorlási kincseit. E kincsek a barbárleletek közt a legkiválóbb helyen állanak.
Innen két ily nagy hírű leletünk van. Az egyiket a Magura északnyugoti lejtőjén, szemben a Csurgó-utczával 1797-ben fedezték föl. A két oláh kecskepásztorfiú találta aranykincsek a következők:
1. Arany díszláncz, melynek közepéről kristálygolyó csüng alá «két egymást keresztező abroncsba foglalva; felette kis arany díszedény, melyre két oroszlán ágaskodik, farkuk levélben végződik».
471. Arany díszláncz.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
482. Aranyfüggő. Szívalakúan meghajtott, gömbölyű sodrony, vastagabb vége állatfejeket mutat. Durva munka.
2. Aranykarperecz vége, elő-, hát és oldalnézetben.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
3. Aranykarperecz szintén állatfejjel, melynek gránátszemei vannak. (2. sz.)
4. Aranygyűrűk, aranykarikák, összesen 24 db. (3. és 4. sz.)
3. Aranygyűrű.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
4. Aranykarika.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
5. Aranybulla.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
6. Arany övrészlet.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
497. Constantius junior arany medaillonjának előlapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
8. Constantius junior arany medaillonjának háti lapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
506. Aranyövrészlet, melynek két szélén csatorna van zsinór számára, a közepén négyszögletes keretben, idomtalan férfi-alak. (6. sz.)
E tárgyakat láttuk az 1884-diki ötvösműkiállításon is.
Ezekkel együtt Valentinianus, Valens és Gratianus császárok idejéből való rendkívül nagy, gránátokkal keretelt római császári aranyérmeket találtak, melyek, hátlapjaikon Gloria Romanorum feliratukkal, hirdetik Róma győzelmét s ajándékképen kerűltek egy félelmes barbár fejedelem birtokába. (7–14. sz.)
Úgy az előbbi tárgyak, mint az aranyérmek (15 drb, Pulszky 14-et említ) a bécsi cs. és kir. múzeumba kerűltek.
A második lelet 1889-ben kerűlt napfényre, csaknem tőszomszédságában az első leletnek (a Teleszky-féle telken).
A második lelet fibulákból, csészékből, kargyűrűből áll. Tizenöt fibulának alapformája azonos, de a díszítés valamennyinél eltérő. Valamennyi tárgyat, az egy karpereczet kivéve, a gránátoknak rekesz-ötvösmű által való foglalása jellemzi, a mi nagy technikai ügyességről ad számot, az ékkövek oly szabatosan vannak alakítva. Aranyból ily díszfibulák, mondja Pulszky, eddig nem kerűltek elő sehol Közép-Európában s a somlyai aranyruhakapcsok gránátdíszítményeikkel egyetlenek. Jellemző még a somlyai ruhakapcsoknál az aranygömböcs-dísz.
Pontusi görög műnek tartják a legszebb, egymásnak teljesen megfelelő, aranylemezből készült fibulapárt. (15. sz.)
51Valens arany medaillonjának előlapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
10. Valens arany medaillonjának háti lapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
52A maga nemében egyetlen az oroszlán-fibulapár. (17. sz.) Legnevezetesebb a húsz ruhakapocs közt a sardonyx-ruhakapocs. Valens császár utódjának, Theodosiusnak ezüstpajzsán van hasonló fibula a császár jobb vállán. (18. és 19. sz.)
5311. Valens arany medaillonjának előlapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
12. Valens arany medaillonjának háti lapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
54Fémértékre leggazdagabb két, egymásnak teljesen megfelelő, aranycsésze. (20., 22. és 23. sz.)
13. Valens arany medaillonja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
55E kincsek a M. N. Múzeumban vannak. Vétet 51,938 frt.
A két leletet egykorúnak, Valentinianus, Valens s Gratianus idejéből valóknak s tulajdonosaikat gótoknak lehet tartani. Az érmeket a rómaiak küldték a szomszéd gótoknak, mint már érintettem, ajándék vagy adó fejében, s talán előkelő visigót rejthette el kincsét a Magura tövébe.
14. Gratianus arany medaillonja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.
56Hogy a Szilágyságban a honfoglaló magyarok előtt avarok laktak, ezt nemcsak az a történelmi tény igazolja, a mit Szikszai is említ, hogy mikor Nagy Károly a nagy avar birodalmat elfoglalta, seregei nem jártak, nem pusztítottak a Tiszán túl, hanem bizonyítják nyílvánvaló jelek. A Zilah név kétségkívűl avar maradvány. Zilah az avar nép nyelvén, mint előbb is mondók, fegyvert jelent. Hogy pedig az avarok közt a hún birodalomból maradtak «ugor fajú telepek is góth vegyülékben», ennek valószínűségére helyesen következtet Szikszai.
Az avarok erődítményei, a melyekket szállásaikat körülvették, köralakúak voltak s azokat gyűrűknek nevezték. Innen származnak Győr nevű helyeink. Ily avargyűrűk voltak Somlyó- és Hadad-Györtelek tájékán, a melyek nyomai ma is kivehetők.
558-ban már az avarokat uralta hazánk. Az avarok harmadfél száz évig voltak urai a földnek, a kik után honfoglaló őseink jöttek.