Nevének változatai: 1332–37 közt Nempty. 1421-ben Nemethy. 1482-ben Oppido Nemethi. 1612-ben Ujvár-Németi. 1754-ben Szamosujvár-Némethi. 1830-ban Szamos-Ujvár-Némethi, németül Deutschendorf, oláhul Mintju-Gerli (Mentő).
Nevét német telepeseitől, előnevét a Szamostól és Ujvártól vette, melynek közelében fekszik.
Keletről magas hegyek aljában, sík téren fekszik, keresztül foly rajta a róla elnevezett patak, mely jobbról a határán folyó Kis-Szamosba szakad. A vármegye székhelye Deéstől 12·2 kilométernyire a szamosújvári járásban.
Először emlittetik 1318-ban Castro Menthö néven.
1421-beli megemlitésekor az idevaló Tözsér Péter nemcsak kereskedik, de birtokokat is vásárol, a többek közt Szilágytőn, melyet 1423-ban a vett összegért Laczk Dávid Bálványos urának és Szlavonia bánjának elad.
1456-ban Szamos-Ujvár-Németi Bálványosvár tartozékául van megemlitve s ekkor mint város fordul elő, tehát vára volt, hol heti s 259országos vásárokat tartanak. Birtokosa Nempthi Bán György fia Miklós, kit Laczknak mondanak.
Birtokosai ezután is ugyanazok, mint Bálványosvárának, t. i. a Bánffyak és Várdaiak.
1458-ban Vingárdi Geréb Jánosnak, Erdély alkormányzójának adja Mátyás király, de 1463-ban e város az itteni kuriával együtt a Várdaiak kezére került vissza. De nem sokáig birták, mert a Bánffyak 1467-ben Mátyás király ellen fellázadván, a király Németit tőlük elvevén, a váradi püspökségnek adományozta.
1480-ban János váradi püspöknek itteni megbizottja Némethy Aszalos Márton. Ugyanez évben itt lakó Németi Halász Albert, mint a bálványosvári javak ügyvédje emlittetik.
1482-ben ismételten emlitik vásárait.
1504–19 közt levő időből a régi ev. ref. templom helyén talált feliratos kövön Perényi Imre magyarországi palatinus neve fordul elő, hihetőleg valamelyik tisztjének a sírköve lehetett.
1510-ben Bálványos urai itt udvarbirót tartanak.
1524-ben emlittetik Némethy Literáti Lőrincz vagy Lőrincz deák.
1541-ben Németiben országgyülést tartottak, egy itten hozott végzés Kendi Ferenczre vonatkozott.
1553-ban Szamosújvár tartozéka s mint ilyen, az összes tartozékok közt a legnépesebb; van ekkor a Szamoson egykőre járó malma.
1577-ben egyik birtokosa Patochi Gáspárné.
1589-ben idevaló lakos és szásznyiresi birtokos Trombitás Benedek.
1590-ben a szamosújvári várnak itt lakó 9 puskásai: Németi Máté, Takács Bálint, Szőcs János és András, Szilágyi János, Sebestyén Benedek, Fekete Márton, Borbély Lukács és Varga István.
1594-ben Cserepes Mihály biró, Csiszár Mihály esküdt és Némethi Trombitás Benedek nemes emlittetik.
1598-ban Némethi Nemes János és neje Lajos Kata birtokos.
1612-ben darabontok: Lukács, Tözsér, Sebestyén és Fekete családbeliek. Ugyanez évben Vajda János birtokoson kivül a szamosújvári várhoz a következő gyalogpuskások szolgálnak: Tötöri Gergely, Kis István, Szőcsy Márton, Sebestyén János és Márton, Aszalos Bálint, 260Kováchi János, Jancsó Pál és Albert, Biró János, Gyarmathy Mihály, Hajdu István, Tolnai János, Bágyi János, Nagy Mihály és Mészáros János.
1613-ban emlittetik Némethi Gergely kapitány és Némethi Detári Pál és Gál.
1616-banUjvárnémeti Detári Gál Homonnai Druget Györgyhöz pártolván, a szamosújvári várat ennek részére elfoglalni törekedett s hűtlenség bélyegén itteni és czoptelki részét elvesztette.
1617-ben fejedelmi birtok s mint ilyen, Szamosújvárhoz tartozik, emlittetnek: Somkuti, Aszalos, Kis jobbágy és 1643-ban Fazakas, Gombos és Szabó családok.
1620-ban Szamosújvár-Németi Detari Gál vagy Kakasnak hűtlenség bélyegén elvett itteni házastelkét, melyet a fejedelem Szamosújvárhoz csatolt volt, Lázár, Darna fejedelmi jobbágyok és a parochialis templom szomszédságában Péchi Simon kanczellár közreműködése folytán a fejedelem visszaadta.
1639-ben Rákóczi György fejedelem kendilónai udvarbirájának hűséges fáradozásaiért itt Bakai Dániel magvaszakadtán ennek elpusztult nemesi házát (Fazakas Lőrincz és Lemozi Mátéé közt) hozzátartozóival Hetési Györgynek adományozza s minden közteher alól kiveszi, de tartozik Szamosújvárhoz szolgálatot tenni érette.
1653. és 1658-ban a szamosújvári uradalomnak itt 10 adózó jobbágya van.
1654-ben a szamosújvári uradalomnak itteni majorságföldébe 287 köböl búzát, 65 1/4 köböl rozsot, 321 1/4 köb. árpát vetettek el s bordézmába 62 vedret vettek be.
1663 junius 21-én Szamosújvárnémeti Vári Istvánt és testvéreit Ambrust és Györgyöt személyileg és két itteni egymás mellett levő telkökkel a fejedelem megnemesiti, úgyszintén Sebestyén Mihályt is.
1664-ben idevaló Gombás Mihály itteni telkét és személyét a fejedelem megnemesiti. Ugyanez év márczius 12-én a fejedelem Szilágyfőkereszturi Nagy Andrásnak Medvés István-féle egy itteni puszta telket adományoz. Apaffy fejedelem ápr. 7-én Kolozsvárról keltezett adománylevelében egy itteni puszta nemes telket, mely Trombitás Benedek magvaszakadtán szállt a fiskusra, Gyulafehérvári Rácz Mihálynak adja 261frtért zálogba. Jánki Szabó János egy telket s Hegyestői Simon szintén egy telket kap ekkor Apaffy fejedelemtől.
1667-ben ápr. 8-án Sebestyén Jánosnak a fejedelem egy itteni telket adományoz, a következő évben január 19-én Tályai Nagy István, 1668 január 20-án Horváth András egy telket kap a fejedelemtől zálogba. 1673-ban Gombás Mihálynak a fejedelem itten 3 telket ad zálogba. 1675 április 25-én Fogaras, Ispán Miklós itten két telket, Ürögdi György szintén két telket kapott a fejedelemtől, melyet 1702-ben Diószegi István birt és a főkormányszéknél ehhez való jogát igazolta. 1676-ban Vajda Balázs itteni két nemes telket nyer. 1677-ben Gombás Mihály a magáén kivül még egy telket kap a fejedelemtől a Tolnai István magvaszakadtán.
1667-ben aug. 30-án Alszegi János egy népes jobbágytelket kap a fejedelemtől, melybe a következő évben igtatják be, mely alkalommal régi telkébe is beigtatták, de ez utóbbit Zemper Jánosnak adta el.
1668-ban jan. 20-án Ozsváth Andrásnak a fejedelem egy népes telket ad zálogba, melyet fia Zsigmond Sütő Istvánnak adott el.
1670-ben május 27-én Szentiványi Balázsfi Miklós a Sebestyén István-féle jobbágytelket kapja a fejedelemtől zálogba, melyet ennek neje Szegedi Anna Nyerges Mihálynak adott el 1695-ben, ez pedig 1698-ban Gombás Mihálynak adta zálogba, ennek utódát a fiskus ez és több más telkeért perbe fogta 1767-ben.
1675-ben Ispán Miklós neje Váradi, máskép Belényesi Krisztina két népes jobbágytelkét Tályai Istvánnak adta el 1688-ban. 1675 decz. 18-án Tályai István a Lázár János és Krassai András-féle telket kapta a fejedelemtől. 1676-ban decz. 16-án Vajda Balázs és neje Bervei Erzsébet a Török-utczában azon telket, melyet Székely és Nagy István birt s a kiktől ők megszerezték, fejedelmi jóváhagyás mellett beigtatják, a következő évben ehhez való jogukat 1702-ben igazolták a főkormányszék előtt.
1676-ban Gombás, Nagy, Ikafalvi, Kis, Sebestyén, Hetesi, Balázs, Ozsváth, Alszegi, Vári, Veres, Rácz, Udvarhelyi és Egrespataki nemes családok lakják.
1677-ben febr. 24-én Ikafalvi Mihálynak a Tötöri Gergely magvaszakadtán 262a fejedelem egy népes jobbágytelket ad zálogba s ennek özvegye Jánki Judit s második férje után Nagy Györgyné birja 1702-ben, ki ehez való jogát a főkormányszék előtt igazolta.
1677 jul. 8-án Vári Istvánnak és Gergelynek Apaffy fejedelem egy jobbágytelket inscribál, melyet 1702-ben Szilhai Mihály örököse bir, ki ehhez való jogát a főkormányszék előtt szintén igazolta.
1677 julius 9-én Décsey Zsigmond és neje Tótfalusi Anna azon örökséget, melyet Báthori Gábor adott Detari Andrásnak s melyet Detari Gábor Décseynek eladott s ennek fia Ferencz pedig Vajda Balázsnak adta át, ki 1702-ben birja s ehhez való jogát igazolta.
1677-ben nov. 8-án Gombás Mihály és neje Sebestyén Erzsébet inscriptioba egy népes jobbágytelket kapnak a fejedelemtől, örökölte testvére Sebestyén Mihály, ki 1702-ben a főkormányszék előtt igazolta ehhez való jogát.
Tályai István Ujhegyben egy szőlőt bir 1682-ben.
1682-ben idevaló nemesek: Sebestyén Mihály, Vajda István, Ikafalvi Mihály.
1684-ben decz. 30-án Belényesi, máskép Szőcs János és neje Kis Anna egy népes jobbágytelket kapnak inscriptioba a fejedelemtől, birják 1702-ben az árvái, kik magukat e birtokban igazolták.
1684-ben szept. 14-én Jánki János által a fejedelemtől inscriptioba kapott népes jobbágytelkét utóda Szabó, máskép Jánki János örökölte s birta. 1702-ben ehhez való jogát igazolta.
1684-ben október 24-én Tályai István és neje Szalkai Borbála a Sebestyén Pál-féle jobbágytelküket Sütő István és neje Gombás Juditnak adták el.
1685 jun. 29-én Ikafalvi János a Varga Mihály és Czege János-féle két jobbágytelket kapja a fejedelemtől, melyet Viski Mártonnak adtak el.
1689-ben jul. 30-án Tályai István Teleki Mihály aláirásával egy jobbágytelket kapott a fejedelemtől inscriptioba.
1689 junius 15-én Rácz Mihály özvegye és leánya Juli itteni részüket Marosán Ilyés és neje Teleki Annának eladják.
1696-ban Vaári István elzálogositja a füzesi fordulóban Halász pallaga nevü szántóföldjét Vajda Balázs és az ekklézsiáé közt füzesi lakos Ardai Istvánnak 18 frtért.
2631699-ben birtokosok: Dióssi János árvái; egy telkes nemesek: a Vajda, Gombás, Nagy, Szécsi, Szabó, Szilágyi, Küvári, Soltucz, Zemper György, Viski Márton, Tállyai, Marusán, Sebestyén, Vári, Sütő, Hetesi, Hegyestőr, Ürögdi családok.
1700-ban I. Leopold király Csatári Simon, Gulácsi Dávid, Kovács István és Mihály, Csonti és Szilágyi István, Nagy Márton, Kis András, Varga Márton, Magyarországi Mihály és Balog Márton tizedes itteni gyalogos darabontokat eddigi kiváltságaikban megerősiti.
1702-ben Hetesi Pál, Váry István, Gombás Mihály, Hegyestőr (Hegyestói?) Simon (Nagy András-féle vásárolt telek), Sebestyén Mihály, Nagy György (Alszegi-féle), Zemper János, Ürögdi István, Sütő, Marosán családok, nemesek és szabadosok.
1712-ben itteni nemes darabontok a Kiss, Nagy, Kovács, Balog, Magyarországi, Varga, Szilágyi, Czente, Gulácsi és Csákány családok.
1715-ben Vajda és Sebestyén Mihály, Vári István, Nagy György, id. és ifj. Gombás Mihály, Szentkirályi László, Gombás István, Tordai János, Marosán Lukács és György, Benkő György, Zilahi István, Tálas István, Oláh János, Sütő Istvánné, Viskiné, Sebestyén Mártonné, Diószegi Dánielné és Némethi, Deési, Zempér, Mois, Ürögdi nemes családok emlittetnek.
1726-ban Némethy István, Hilibi Tamás nemesek.
1727-ben Benkő János és Szilágyi Filip nemesjogú birtokosok.
1731-ben itteni birtokosok: Deési János, Marosán György, Viski és Vajda Mihály, Szentkirályi András és Némethi István.
1738-ban mikor a fiskus itteni birtokába Szamosújvár közönségét bevezették, az igtatásnak ellene mondottak: Szentkirályi Éva Kisvárdai Szathmári Györgyné, Göczi Nagy Ferencz és gyermekei, Gombás Mihály és gyermekei, Benkő István és gyermekei, Pariz Pápai Ferencz neje Diószegi Erzsébet és gyermekei, Némethi Viski Mihály.
1740-ben Gombás Klára Hilibi Tamásné és leánya Mária birtokosok. Szamosfalvi (Máramarosm.) Pap, máskép Mészáros Simon fia Farkas, fia Miklós 1744-ben s ennek fiai Gábor, János, Péter és Illyés nemesjogú birtokosok.
1746-ban a fiskus az idevaló nemességet perbe fogván, 1767-ben 264Hilibi János részét, melyet ez 1664-ben kapott inscriptioba, kiitélte s 1771-ben el is foglalta a nélkül, hogy az épületeket megfizette volna.
1750-ben Daniel Tódor a szamosújvári uradalom részére megváltotta a Vajda, Ürögdi, Ikafalvi, Benkő, Huszti, Mojs, Marosán, Thordai, Farkas, Flora, Gombás és Désie-féle nemestelkeket. Ezenkivül a Nagy, Légeni, Szakmári telkeket is. Maradtak a Buzás, Tályai, Hilibi és Vári-Ferenczi féle (melyet Verzár Lukács bir zálogban) telkek.
1754-ben a ref. ekklézsia birtokának egy részét zálogba birja Pápai Ferencz utóda, nevezetesen Aczél Gábor orvos és Szamosújvárnémethi Dániel Miklós, itt haszonbérlő udvarbirája ns. Csókfalvi Hadnagy János.
1770–73-ban összeírt birtokosok: Ujfalusi Buzás István (Gyergyó-Ujfalva) női és hilibi Hilibi János anyai adom. jogon.
1786-ban birtokosai: Szamosújvár városának van 77 jobbágya, 11 zsellére és 16 szegénye, Verzár Auxentiusnak van 1 jobbágya, 8 zsellére és 3 szegénye.
1805-ben Csuzi Sándor nemes.
1817-ben deési lakos Basa János itteni birtokát Czakó Jánosnak adta el.
1820-ban birtokosai: Szamosújvár városának van 85 telke, Darabontságnak 3 telke, Verzár Auxentius utódainak 1 telke, 5 adómentes nemes, 1 pap.
1829-ben Verzár utódai Kovrig Simon és Miklósnak van 6 zsellére és birtokosai a Dániel utódok.
1831-ben az ev. ref. egyháznak van 5 zsellére és 6 hurubása, Jeremiás Imre, Verzár Margit, Kovács Mihály és András nemes darabont, a fiskus, gör. kath. ekklézsia és a nemes Buzási rész emlittetik.
1838-ban van benne 12 immunis, 3 adózó nemes, írástudó közülök 5, írástudatlan 10, magyar 12, oláh 3. 1843-ban 15 magyar nemes lakója van.
1842-ben nemes a Manasses család.
1843-ban birtokosai: Szamosújvár városának van 85 telke, özv. Jeremiás Imrénének 1, a darabontságnak 1 telke. Immunis nemes 11, darabont 2, pap 2, haszonbérlő 1.
1863-ban Szamosújvár városa részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
2651866. évben nemesi jogú birtokosai: Szamosújvár városa, Nagy István, Lengyel János, Buzási József, Károly és Pál, Benkő Dániel, Imre és Mihály, id. Monosses János, Dániel, Ferencz, Borzási Ferencz, Kovács István, Florián Gávris és Gligor, Hodis Juon és Gligor, Koroly Vaszilika, Farkas Juon, Marosán Juonika, Román Mitru.
Jelenlegi birtokosai (1898): Szamosújvár városa, 1088 h. Vásárlás a kir. kincstártól. Nagy István, 352 h. Öröklés és vétel. Szamosújvár-Németi községi testület, 525 hold. Jobbágyság folytán. Román Mihály 60 h. Öröklés és vétel. Hodis Elek 49 h. Öröklés. Kopár Kristóf Szamosújvárról) 152 h. Mártonfi János, 95 h. Vétel. Ázbéj Rácz Jakab, 80 h. vétel, ettől 1904-ben Bárány Márton vette meg. Simai Tódor, 50 h. Vétel.
Hajdan város, ma kisközség; alapítói a szászok, németek voltak, kik idő folytán elmagyarosodtak. Jelenleg alig lakik benne nehány magyar, s azok is elfelejtették egykori anyanyelvüket. Az oláhság 1710 körül kezd ide telepedni s főleg növekednek számban, mikor a szamosújvári uradalommal ez is az oláh püspök kezére kerül. A hagyomány ezek tömegesebb terjeszkedését 1746 tájára teszi, midőn a volt magyar darabontoktól a telkeiket kiválták s oláhokat telepitettek helyette.
Jelenlegi lakosai földmivelők és állatkereskedők. Szent György napján a fiatalság zöld galyakkal teljesen befedve házról-házra jár.
Házaik rendesen egy szoba s pitvar és kamra; kő és sövény oldaluak, zsindely fedelüek, de egy része szalmával van fedve.
Innen irja magát az egyik Dániel család; a nemességet Dániel Tódor szerezte, kinek utóda a közelebbről báróságra emelt Dániel Ernő miniszter.
A fejedelemségre törekvő Békés Gáspár hadával 1575 junius 26–27-kén itt pihent meg.1657-ben, midőn II. Rákóczi György a szerencsétlen lengyelországi hadjárata után Szamosujvárt országgyülést tartott, kanczellára Bethlen János és többen itten voltak szálláson.
1715-beli összeirás szerint régebben két országos vására volt, mely valószinüleg a közelében várossá emelt Szamosujvárra helyeztetett át; vámoshidja a Füzes-patakán 1844-ben még fenállott.
1332–37 közt plébánosa Jakab a pápai tizedbe 32 denárt, Miklós plebános fizetett 8 garast, ismét 8 garast.
1608-ban, május 30-án szamosujvár-németii falusbiró Sebestyén 266Miklós, esküdt Szabó Györgygyel a szamosujvári főporkoláb és mások előtt elzálogositják a némethi határban, a Füzes felé a Tövisay előtt, az országútja mellett levő falú földjét 12 évre 18 frtért, nemzetes és vitézlő Katona Pál füzesi lakosnak, hogy régóta pusztulásnak indult templomukat felépithessék.
1640-beli hivatalos összeirás szerint az ev. ref. anyaegyháznak van kőtemploma egy haranggal, mellette pap- és iskolamesteri ház. Leányegyháza Gerla. Vagyona 2 hold szántó és 3 drb rét. Egyik földje 1628 óta zálogban volt, melyet 1767-ben váltottak ki.
1668-ban, junius 14-én Apaffy Mihály fejedelem megparancsolja Radnóthról, hogy azon kaszállót, melyet Kászta Mátyás szamosujvári udvarbiró az ev. ref. egyháztól elfoglalván békeritett, mely miatt a pap nem élhet, adják vissza annál inkább, mivel ez régtől fogva oda tartozott, szakitsák ki s adja birtokába.
Ornstein József „Egy síremlékről a szamosujvár-némethii templomban” czím alatt ezt irja:
„Van a Szamosujvár-Némethi nevü faluban egy 17 m. hosszú, 9 m. széles, 6 m. magas templom rom. Falai – felül minden összeköttetést nélkülözve – égnek meredeznének, ha a faluban lakó három magyar család és mintegy 40 czigány vallásos szükséglete egyenes fa mennyezettel és zsindely fedéllel el nem látta volna.
Szamosujvár-némethi Dániel cs. nemesi czímere.
E rom csak a szentélye egy nagyobb templomnak, melynek falait ezelőtt 77 évvel lebontottak és épitő anyagnak használták. A fából épült harangláb az 1687. évben az 1687. évben öntött haranggal (felirata: „Szamosujvár Némethi harangja Z. J. A. P. 1687.” A másik 1870. évből való, a jelenlegi gondnok öntötte) elkülönitve áll. Kivülről e romot 6 m. magas kőpillérek támasztják meg és pedig három az apsist, kettő-kettő a hosszoldalokat, melyeknek egyikébe a római dombormüvek egész gyüjteménye – valószinüleg a Szamoujvárt létezett Castrum Stativumból – van befalazva. Egyikét leirta Torma Károly az „Arch. Közlemény” ujf. III. kötetében. A többi, köztük egy keretes tábla az éjszaki oldalon, melyen valószinüleg felirás volt, teljesen elmosódott. A romnak – a 267szószék és padok alatt mostani szükséglethez alkalmazva – belsejében van a hosszoldalok mentén, embermagasságban, ötszögletü konsolokban végződő 4 ív töredék s az egyik mellett egy gömbölyü oszlopnak az alsó fele. Három, hegyes csúcsban végződő csonka ív dísziti a hajdani apsist.
Ezek – meg egy a déli oldalban megtartott törött kör-ívű ablak a Szentjáki temploméra emlékeztető, vaskapcsokkal összeszoritott díszitéssel – az egyedüli adatok, melyek a volt templom korára engednek következtetni. Átmeneti stylusban, a XIII. században a Szent-Benedek-rend által épült, melynek neve mai napig, az ide északra egy mértföldnyi távolságban fekvő hasonnevü faluban megörökittetett, hol a rend által épitett templom és rendház gr. Kornis Viktor kastélyát képezi.
Az itt ábrázolt síremléket a mostani templom belsejében hat századon át őrizték mint kripta fedőt, míg a templom kőpadolatát ezelőtt 8 évvel deszkával kicserélték, mely alkalommal az alatta rejtett emberi csontok a gödörbe visszahelyezése emellett a templom ajtaja előtt heverő kőhalmazba került. A kő a közelvidéki dacitstuffából készült, hossza 1.22 m., szélessége felül 0.56, alól 0.51 m., vastagsága 0.16 m., a tükör h. 1.03 m., sz. 0.35 m.
A rajta feltüntetett domborművű nőalak nem emelkedik a kő síkja fölé, hanem „en creux” van bevésve és ez is mutatja, hogy a sírlap a XIII. századba sorolható. Felirás nincs rajta. Ezen körülmény és minden symbolum hiánya arra enged következtetni, hogy nem nemesi osztályba tartozó, de mégis előkelő állásu egyén síremlékével van dolgunk. A művészi kivitelre ily félreeső helyen nem nagyon szigorú mérték alkalmazható. A hosszú, felette szűk, de a nyak alatt már kivágva, csipő körül övezett, lefelé bővülő, a lábakat alig mutató ruhá(tunika)ból, nemkülönben a koronához hasonló fejkötő (Gebände) ből, mely mind a kettő XIII. századbeli német viselet volt arra utalnak, hogy talán azon telepitvényesek egyik jómódú nőtagja van ábrázolva, kiket a történelem tanúsága szerint a tatárok okozta néppusztitáson segitendő IV. Béla király az országba hivott. „Akkor jelenhettek meg mondja Kővári László – Deés város új lakosai, kiket IV. Bélától kapva kiváltságait 1261-ben István herczeg is megerősítette.” Összhangzásban van ezen magyarázattal „a lakosság közt mai napig megmaradt azon monda, hogy a szász leány nyomorékságából való helyreállásáért megfogadta és valósította a templom alapítását” – mig azonkivül az 268az első lakosok német eredetére nem csak a falu utóneve, hanem a köznyelven forgó azon rege is volt, melynek Chamisso Albert költeményeiben „Óriások játékszere” czím alatt kifejezést adott és mely mindenütt némi változással található, hol németek telepíttettek, igy pl. Toroczkón is. A sírlapot most az országos fegyintézetben őrzik, melynek igazgatója, Vajna Károly szerezte meg. 1896. febr. 28.”
A II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza alkalmával a községgel együtt az egyház is sokat szenvedett, kirabolták, harangjait elvitték s ezért kérelmez az egyház 1713-ban gróf Teleki Sándorhoz, mint főgondnokhoz, hogy a magyarói ekklézsiánál megtalált harangjok visszaszerzésében legyen segitségökre.
1744-ben „azóta, hogy az oláh püspök kezdette volt birni a dominiumot, a quartat sem az oláh, sem a nagybirtokosok ki nem adják, sőt a nemes fundusokról is, melyeket örmények s oláhok birtak, denegálják.”
1754-beli hivatalos összeírás szerint, a falu közepén, a patak mellett a kőtemplom czintermével s papilakkal, ezenfelül egy zsellérházas telek s egy más zsellértelek, melyen két háza van az eklézsiának. Van 6 drb. 18 köböl vetésnyi szántója, 2 drb rétjén 7 szekér széna terem, 22 frtja kamatra adva. Az ekklézsia 40 vékás szántóját zálogba adta, mely ekkor Pápai Ferencz egyik utóda dr. Aczél Gábornál van. A Paphegybeli szőlők dézmája s a némethi határon levő malom szombati vámja s az egész határon levő földek quartaja megszünt, mióta az örmények birják.
1780-ban, február 27-én az összeírás szerint a pap fizetése készpénz: 11 frt 54 kr., gabonáért 4 frt 45 kr., szénáért 7 rf. forint, tűzifáért 36 kr., szántókból 6 frt. Ez összeget pénzül az összeirók 30 frt 15 krra számitottak együtt. Ugyanekkor volt az egyházközségnek 12 köböl vetésre való szántója (szőlőbeli papifizetés nincs, holott régen volt).
1812-beli összeirás szerint van két zsellérháza. 1707-ben a németi réten levő 50 vékás földjét a szamosújvári várnagy elfoglalta. Az elfoglalt terület visszaadását követelte az esperes 1870-ben a várkommandánstól, ma Szamosújvár közönsége birja, a Paphegyről járt a szőlődézma s ezt az itt lakó nemesek fizették, de tőlük a szamosújváriak ezt is a községbeli telkeiket megvették, a nemesek elköltözvén, birtokaikat elfoglalták, de róla az egyháznak nem fizetnek semmit.
2691831-ben van a régi templom kőfalából újonnan igazitva kőtemploma, ablak nélkül. Ez összeomlott templom vitorláján, mint az akkori pap feljegyezte, ezen felirás volt: „Georgius Rákotzi, Susanna Lorantfi”. Ugylátszik ők voltak az egyháznak fővédői s újjáalakitói. Van papi házastelke s egy más parochiális telken 6 zsellérház, egy más zsellértelken szintén 6, négy zsellér az esperesnek fizet. Haranglábja két haranggal s egy temetője. Jegyzőkönyve 1787-óta vezettetik.
1837-ben br. Bánffy Farkas alapitványából, mely a fő egyháztanács kezelése alatt van, jár a pap részére 20 frt segély. Anya- és jegyzőkönyvei 1838 óta vezettetnek rendszeresen.
Szamosujvár-némethii ev. ref. templom.
1860-ban az anyaegyházközség Szamosújvárnak lett leány-ekklézsiája. 1887 óta körlelkész gondozása alatt áll.
1863-ban az egyház dézma-kárpótlásban részesül.
Lelkek száma 1766-ban: (összeirás) 81 fi, 71 nő.
1868-ban lelkek száma: 88, ebből férfi 49.
1898-ban: 24 fi, 28 nő, egyháztaggal együtt 53.
Urasztalára tett adományok s jóltevői: 1643-beli összeirás szerint egy aranyozott ezüst poharát 1641-ben, Szász Jánosné Tóth Judit, egy mást Kapusi (Kopi, Kapi) István pap és Asztalos (Aszalos) Mátyás adta 2701630-ban (megvan). Egy régi keresztelő ónkancsó, aranynyal és ezüsttel himzett 4 drb selyem keszkenő, Nagy Mihály, Sebestyén Erzsébet Gombás Mihályné, Ispán Mihály és Váradi Krisztina adományai 1696-ban. Egyik ónkanna felirata: H. G. 1667., a másik: G. K. 1697. és a 3-ik: Jó János és Simon Ilona 1705. Három koczkás krakkói abrosz s a pulpituson 3 kendő kivarrva. Sebestyén Mihályné aranynyal himzett selyemkendőt adott.
1695-ben Vajda Balázs a Szent-János hegyen levő szőlőjének dézmáját örökidőn át a pap részre hagyja.
1720-ban Szabó Ferenczné Szász Kató szamosújvári lakos, egy lengyelországi sávos gyolcsteritőt és Melos Mihály egy ónkancsót adott.
1737-ben Ferencz Mihály az erdőből felfogott szőlőjének dézmáját a pap részre adományozta.
1855-ben Kováts István az urasztalát ékesitette fel.
Lelkészei: Kapi, Kopi v. Kapusi István 1630. Havadtöi András 1687. Kecskeméti Mihály 1716. Bádoki György 1744–46. Fekete Pál 1747. Szentpéteri János 1749–55. Bodoki Mihály 1755. Dalnoki Péter 1778. Enyedi Ny. Dániel 1778-tól 1782. és 86-ban is, a göttingiai égettek számára gyüjtögetett. Kecskeméti István és Szentkirályi József 1786. és 1790. közt. Dálnoki Péter 1790. Járai Ferencz 1795–98. Ilyés Sámuel 1800–1802. Czoptelkén is lelkészkedik. P. Mátyás Mihály 1803–1837-ben is fia Mátyás Pál 1826-ban apja segédje, később pap 1850-ig. Csürös József 1850–56. Báthori János (más helyt József) 1857–61-ig, utolsó itt lakó papja.
A XII. században iskolája már fennállott, 1711 után szünt meg, papjai tanitóskodtak az újabb ideig, egy része levita is volt. Szentes Gyula volt utolsó levitája 1893-ban.
Gör. kath. egyház az ev. ref. ekklézsia romjain épült föl s 1716 tájt veszi kezdetét. Kápolnáját 1744-ben épitteti kőből és szentelték fel a Boldogságos Szűz mennybemenetelének tiszteletére. Első papja volt a Máramarosvármegyéből Szamosfalváról ide hozott Pap, másként Mészáros Simon.
1771-ben a görög keletiek templomát a görög katholikusok foglalták el s e miatt a két felekezet között perre került a dolog. Úgy látszik, 271hogy a két román ajku felekezet 1782. körül egyesül ismét s lesznek teljesen gör. katholikusokká, midőn az egyházközség mivelhető fekvőségét az evégre kiküldött biróság összeirja, határoltatja, mértékét megállapitja, s ekkor a pap és kántor részére az alsó- és felső-fordulón 20 köböl vetésre való szántót és 18 szekér szénára való rétet jegyeznek fel s állapitanak meg. Ezenkivül berkeket és erdőt különitenek el az ev. ref. egyháztól.
1824-ben és 1843-ban a gör. kath. püspök perel, hogy néhai Kovács Mihály sclopetarius és Marosán György birtokait, melynek dézmája a gör. kath. egyházat illetik, egyesek elfoglalták.
Jelenlegi templomát kőből 1852-ben kezdették épiteni s 1854-ben végezték be s 1859-ben szentelték föl. Védőszentjei Mihály és Gábor őrangyalok. Harangjai 1836. és 1856. évből valók. Lelkészei Moisz László és Áron 1861-ig, Godoleán Péter 1875-ig, Bene Sándor 1894-ig, jelenleg Gelner Sándor.
Felekezeti iskoláját az ötvenes évek elején létesitette s tartja fenn.
1820-ban a róm. kath. egyházközség 31 lélekkel, Szamos-Újvár leányegyháza.
Éghajlata egészséges, szélnek ki van téve, nagyobb jégverés ritkán fordul elő.
1750-ben határának nagyobb része téren és termő, a más része hegyes és kevésbé jó. Földjük termékeiből tartják fenn magukat, melyeket a szomszédos Szamos-Újváron árusitanak el. Két fordulós határa 6 ökörrel szántható, a javitást megkivánja, de nincs szokásban a szekeres trágyával való javitás. Az őszi búza köble 5 kalangyát vagy kalangyánként 1 1/2 vékával fizet, a tavaszi 4 kalangyát ad; a zab 8 kalangyát, szemül 2 vékát ereszt. A must vedrét 15 krajczárjával árúsitják. Van tűzre való fás erdeje, legelője, kaszálója fordulónként. Elvetettek 727 1/2 köböl férőü szántójába 484 1/4 köböl őszi búzát, 2 1/2 köböl rozsot, 3 3/4 köböl tavaszi búzát, tengerije 14 1/4 köbölyni termett, kaszálója 235 2/4 szekérnyi, szőlője 368 vederre való. Kertek jövedelme 3 frt 54 kr. Van 197 ökre, lova, 154 tehén, 61 tulok, csikó, 87 juh, kecske, 160 disznó, 38 méhköpü. Iparosa 6 ács, 1 szűcs, 3 czigánykovács s 1 mészáros. Pálinkafőző üstök jövedelme 7 frt 22 kr.
1822-ben határa I. osztályu. Adó alatt: 709 köbölnyi szántó, 1213 szekérnyi kaszáló, 43 vedernyi szőlő, 103 ökör, ló, 90 tehén, 8 borju, csikó, 85 juh, 12 kecske, 25 disznó, 10 méhköpü.
272Határa jelenleg (1898.) termékeny; terményei: búza, árpa, rozs, zab, kender, répa, tengeri, alakor, lóhere, luczerna, bükköny; hazai fajta szarvasmarhák minden nemét tenyésztik és juhot. Gyümölcse nemes faju alma, körte, szilva, baraczk, dió és kevés szőlő.
Itatója két csorgója, egyik névtelen, a másik „Vine czie” (jő neked) s a falu patakja.
Iparosa 1 czipész és 1 csizmadia.
1822-ben országos vásárai január 14-én, aug. 16-án és november 19-én tartattak.
1668. január 20 és 1680 julius 18-án gyrás gyüléseit a vármegye itt tartotta. 1717. junius 29-én és 1718. január 3-án marchalis gyülések székhelye volt.
1874-óta körjegyzői székhely.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban jobbágyai Szent-Márton napján cenzust adni tartoznak. Ezenkivül évente 1 jó tejelő tehenet adnak a várnak.
Határhelyek: 1622-ben Kosárhely, (Füzesi részben szántó), Fogszegrét, Borzásszeg-rét, Sziget, Morgóaly szántó, Szent-János hegye, (szőlő) Bányaság erdő.
1643-ban Füzes felé, Kosárhely, Sziget a füzes pataka közt, Borzás, Morgoalj.
1654-ben Bikaholdja, Füvesalj, Tövisalj, Kövecses alatt a rétszél, Kapjoni földe, Mikolai pataknál, a két út között, az őrlőhidnál.
1715-ben Kertalja, Tövisalja, Füzespatak, Holt-Szamos, Kalács.
1734-ben Bányosalj (erdő), Tövisalj, Szent-János-hegy, szőlő.
1738-ban Csorgó, Kismezőn, Porkoláb kapu-felé menőben, Tövis sárréte, Szakadás, Hosszúberek, Portörő-Malom, Magaskút, Csiljánospataka, Őrlő-út, Szakadásfő, Móricz-tölgye, Darvas-Domb, Várra menő út, Botrajáró, Bornyudelelő hely, Vásáros-út, Borsószer, Kenderes-kert, Borzásszeg, Kecskehát, Lukácsfája, Hegyesdomb, Venicze, Tövidi kert torka, Óriás végi, Szemberke, Hollósvápa, Kis-Bányásalj, Szilágy, Kerek-Irtovány, Paphegyi, Ősz Péter padja, Lapát, Buk alatt, Bodonkút, Erős-kötő, Szászok szigete.
1769-ben Funtine-Purkáruluj, Szarata-patak, Tövisér, Lunka, Újosztás, Pepemistye, Fásztó, Pojen, Hollósába, Gyertyános erdő.
1812-ben Felső forduló, Csianos, Füzes felé menő országút, Németrét, Dinnyés, Alsó forduló, Békarét, Borzás, pap szőlőhegye.
2731833-ban Izvore, La Posa másként Pap hegye, Bortes, Meretyo, Czinegyis, Gura, Csulenyisuluj, Morosztej, Bejcság, Branistye, Tusik ert Sztanistye, Hurube, Lucz, Rogoz, Bordaszék, Burtuke, Borte, Szimberke, Vurvu-Ogásutuluj, Vadu-Zsukanuluj, Retyicsáre, Hotorbák, Kobor, Kermenyis, Resket, Petrisz pagye, Berbenácse, Pábik, Uler, Ritu nyámczuluj.
Utczák 1676-ban Derék-utcza.
1864-ben Braniste, Peste Vale, Partea Ciurgaului, In ciulenesin, Morostein, Fanatiele, Pepeniste, La Lunka, Hataru preste apa, La Burtuka, La Hotorbalu, Posa, Slasiu (egy legelő neve). Mai spre miaza nópte se afle si vii, unde se zice La Banyasagu.
Területe 1900-ban 3828 k. hold.
Lakosai 1553-ban 52 jobbágy, 28 zsellér, 51 szegény lakossal, az egész községben van 80 ház.
1603-ban 10 jobbágy, 4 szabados és nemes, összesen 14 lélek lakosa van; 1602–3 közt pusztitották el lakóit.
1630-ban fiaik és leányaikkal együtt 98 jobbágy, 21 szabados és nemes lakosa van, összesen 55 ház van benne.
1713-ban 21 jobbágy, 15 zsellér, 15 szabados és nemes lakosa 55 házban lakik, el van pusztulva 2 ház.
1750-ban lakossága 1 egy telkes nemes egy házban, 35 jobbágy, 29 1/3-ad telken 30 házban, 2 ily özvegy két telken, 2 házban; 43 telkes zsellér 34 2/3-ad telken, 36 házban; 18 külsőség nélkül való zsellér 2 telken, 12 házban; 25 kóborló s 7 ily özvegy, együtt 70 telken, 82 házban. El van pusztulva 4, melyből ezelőtt 20 évvel kihaltak.
1830-ban 934 lakossal. 1857-ben házak száma 234, a lakosoké 1221, ebből 43 róm. kath., 1080 gör. kath., 94 evang. helvét., 4 zsidó.
1886-ban 1203 lakosból róm. kath. 22., gör. kath. 1130, helvét hitü 41, zsidó 10. 1891-ben 1265 lakossal, ebből 43 róm. kath., 1143 gör. kath. 66 ev. ref., 1 luteránus és 12 izraelita.
1900-ban 1379 lakosból 718 fi, magyar 113, oláh 1265, ruthén 1, magyarul beszélni tud 197; róm. kath. 52, gör. kath. 1258, ev. ref. 56, 13 izraelita. Ir és olvas 144. Házak száma 267.
Adója 1750-ben 459 frt 35 kr. 1755-ben 436 frt 29 kr. 1775-ben 878 frt 48 kr. 1822-ben 735 frt. 38 kr. 1898-ban 4195 frt 6 kr.