Ady Endre: Feleselés egy asszony-verssel
»Sudár fa állott, óriási, |
Tavasz delén a napsütésben...« |
Virágaimmal érted késtem.
»Szeszély-asszony hanyag keze, szél |
Belekapott kopott galyba, virágba...« |
Ez a fa az erdők királya.
»Volt két virág más másik ágról, |
De egy volt szirmuk s kelyhük színe...« |
S két élő-vágyó kiterítve.
»Két fáradt virág más-más ágról, |
Pihegve egymás mellé hulltak...« |
Királynőm, felejtsük a Multat.
»Tudták jól, hogy röpül az Idő |
S övék csupán egy pillanatja...« |
Parancsolunk a nyári Napra.
»És szomoruság volt a nászuk, |
Tiszta, édes, bánattal telve...« |
És legfejedelmibb szerelme.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me