Babits Mihály: AZ ASZTAL ÉS A SZÉK
Szólt a Székhez az Asztal:
"Gyere, szívem, vigasztalj!
Szörnyen kínoz a hőség.
Minden lábam fáj és ég.
Sétálhatnánk egy kicsit. |
Fűszerezzük víg traccsal!"
Szólt a Székhez az Asztal.
S szólt az Asztalhoz a Szék:
"Óh, milyen bolond beszéd!
Hisz mi nem sétálhatunk.
Tudod, járni nem tudunk."
De az Asztal sóhajt rá: |
Lábad annyi, mint lábom:
megpróbáljuk két lábon."
Így lementek, s lassacskán
át az egész városkán
körbe-körbe, könnyeden
kopogva a köveken.
S aki csak ott szembejött, |
"Lám, az Asztal meg a Szék
levegőznek kicsinyég."
De most völgynek tért az út
s egy kastélyhoz kanyarult.
Teljesen eltévedtek.
Estelig tévelyegtek,
s akkor a bölcs társaság |
egy bogárkát s egy egérkét,
akik hazáig kisérték.
Ott egymás nyakába esvén
így ujjongtak: "Drága testvér!
Jó volt ez a séta ma!
Jöhet most a vacsora."
S végül aztán Asztal és Szék |
fejük tetejére álltak
s ágyaikba beugráltak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me