Balassi Bálint: NEGYVENÖTÖDIK
1 | Kérde egy barátom: Így miért gerjedek? |
Mondám: Köszönhetem régi szerelmemnek, |
Venus, kis Cupido kiben ejtettenek. |
2 | Kicsodák szüléid? nékem meg így szóla. |
Szerelem, siralom hozott ez világra, |
Dajkámat is mondám, hogy óhajtás volna. |
3 | Lakóhelyemet is tőlem ő megkérdé, |
Gonddal tele cellámat mutatám, nézze; |
Eledelemet is kérdé, ha kenyér-é? |
4 | Mondám, hogy az csak haszontalan reménség, |
Hitető sok szép szó, nyerhetetlen szépség; |
Mondám, hogy beszélni tanít esztelenség. |
5 | Ruhámat is kérdé, hogy miben öltözém? |
Vajudt tagaimat hogy mivel fedezém? |
Az szenvedést, tűrést, mondám, hogy viselém. |
6 | Monda: Itt mit keressz? Mondék: Szörnyű halált. |
Monda ismét: Mit sírsz? Julia haragját. |
Mint élsz? - úgymond. Mondék: Mint Julia-útált. |
7 | Örökké így élsz-é? Mondék, hogy örökké. |
Okát fájdalmidnak mondani tudnád-é? |
Mondám, hogy szerelem, s búmat keserülé. |
8 | Julia szerelmén való búsultomban |
Egy jó barátomnak így felelék szómban, |
Várván Juliától jómat bánatomban. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me