Berzsenyi Dániel: A CSERMELYHEZ
Csendes görgedezéssel,
Merre az én sohajtásom
Repűl epedezéssel.
Szapora vízeidhez,
S vegyítsd bús nyögéseimet
Lassú csörgéseidhez.
Ama kisded kert felé,
S nyögd ki egy fohászkodással,
Szívem kinek szentelé.
A rózsák árnyékában,
S rólam nem is gondolkozik
Kevély nyugodalmában.
A szép tündér lábait,
S nem tudja, mint csókolgatják
Hív könnyeim tagjait.
Néki tükröd fényében,
Mutasd meg égő szívemet,
Mint vergődik vérében.
Szemem miként sírdogál,
S mondd, hogy érte ellankadok,
Mint egy gyenge virágszál.
Lelkemre hív kezéből,
Vagy egy szánakozó cseppet
Gördítsen szép szeméből.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me