Csokonai Vitéz Mihály: Currens de lepore
Melyet elkapott egy beste karafia? |
Miként tették csúffá két ház nagy quadráját. |
* |
Mentek mindenfelé nyúlászni kopóval. |
Éh hassal egész nap nyúl után tekereg. |
Elszalad a nyúltól, nem látszik a nyoma. |
Akit megrugdosott a nyúl ezerszer is. |
Tíz pénzét mindenik egyszerre letette. |
És így mások felett óriások lesztek. |
Óh, gyönyörűséges, óh, megspékelt étek! |
Vidd, főzd, süsd, nézd, füle az ablakba konyúl. |
Ühm! nem tudtam, az úr, hogy takarmányt enne. |
Íly stellungba hozza a vadászó hadat. |
Prüszköl, csudálkozik e ritka fortélyon. |
Hogy szalmát kell enni, illik neki pedig, |
Tüzesen parancsol, hogy csak hamarjába |
Hát helyette egy fost hoznak hidegébe, |
Szagával jóllakván, mondja. Vagyunk oda. |
Mintha mosdott volna suvikszoló mázba. |
Kéményseprő módra sok kéményt keféltem; |
Vagy volna elszarva kalapácsom nyele: |
Orondat esertis, benne van a károm. |
Éjjel nappal leszek szenes magazinba, |
Eszem a vérünkkel szokás szerit avast. |
Sunkes more dade, ezzel kitelelek." |
Pittyegteti nyíri módra termett száját, |
Mondja: hírűl adja ezt Kártigámjának. |
Mérgében az orrát kőldökéig tolja. |
Hogy a Mihály orra a nyúl ellopója. |
Szólj, hortyogó Hornyák bátya, bár felőle: |
Oda az öt krajcár, nincs pénz a zsebembe. |
S az ellopott nyúlat orrnyommal nyomozom. |
Elégszer forgottam, mégsem estem kárba; |
Véri mellett dobog szíve a gatyába, |
Disznóütő fával hogy meglegyengette. |
Neked ezzel példát, azt gondolod, adtam. |
Hogy egyszer jóltartasz, mely hiába véltem. |
Mondom Mahumedre, meg fogjuk találni; |
Csak meghagyta nekünk ezt a tolvajja is." |
Kűldi kár-bíróhoz íly currens formáját: |
Inquiratur", mert rá jól esne a bor is. |
Így tán fordul vissza ránk valami gyűmölcs, |
Ubi nunc biberent infinitae rimae: |
Kire nagy gyanú volt, érette bocsátnak. |
Ilyen e forumon még soha nem esett, |
Megtalálván a nyúllopó személyeket. |
Ifjú volt, ezelőtt egy nappal születe. |
Vagy mint ötkrajcáros ovális cipónak. |
De erre senkit sem akart megtanítni. |
Kicsinnyel van nagyobb nekünk vadászoknak. |
Mert mikor kergettük, hozzákapott János. |
Volt mindenikünknek hát patriotája. |
Bíztatott is, hogy ád, jó selyem kalappal. |
Hogy Bakhust temették, ez mondott volt basszust. |
Jusson eszetekbe itt Mándi s a lova. |
Hogy felé ha mentek, seggel kinevette. |
Az első ház előtt csak csepűből valót.* |
Mégis taktusra járt szája mozgásával. |
Akár mindjárt, akár most bár egyszeribe. |
Éppen mi is nyolcan ennyit adtunk ezért. |
Fordúl, egybe repűl érette a posta. |
Hogy talán a nyúlnak gazdája jött elé. |
Ennek a képibe József velek játszik. |
"Hallja kend! hát kendnek vagyok én bolondja, |
Maga személyében tetszett előállni." |
Mondja az elsőnek: "Ez rajtunk nagy plezúr;" |
Igaz, hogy a széna, de azért más gaz ez. |
A szerencsétlen nyúl ha jutott ennyibe." |
A nyúlnak nyomát bottal sem üthette. |
Halld meg hát, hogy tette lóvá a felperest. |
Az elveszett nyúlat sehol sem találják. |
Íly vígasztalóra de mégis talála, |
Mert talán belőle éppen az tartott bált. |
Óh, útazó! ide tekints;
Mint ez a nyúl, |
Lévén, nyolc fejű buskába,
Íly szókhoz nyúl: |
Nekem két húszas kárt tettél.
Oda Bagos. |
A szartoronyra gombnak tett,
Óh be szagos! |
Jair, Jefte, Abimélek
Bizonyságom, |
Se reggel be nem gombolom
A nadrágom. |
Míg tőlünk el nem patkoltál,
Mint sajátom. |
Kivált hajnalba és reggel,
Amint látom. |
Azért felőled jól szólunk:
Óh, negyven píz! |
Szalmából csináltál tomot;
Óh, drága íz! |
Mert szalmától fejünk széled;
Óh, negyven píz! |
Mogyoró s borsó nyargaló;
Óh, drága íz! |
Csepűmadzagról a lupuj
El ne lopjon. |
Állad, és mint a quadrámnak,
Fel ne kopjon. |
Ládd, mely fatális madzagé!
Krajcár öt-öt! |
Ki így hitt egy szál kendernek,
Hogy rákötött. |
Ekhó: Oda a skíz! |
(Contra scriba Lengyel József úrtól)
Pódiumon állván mellettem pipáztál: |
Halld meg, kérlek, halld meg végső kívánásom: |
Így tán elég lesz egy, ne menj már több harcra. |
Legyen, s muzsikáljon ad honorem Babos. |
Melyekre járjanak inni a rostások. |
Kívánom: strázsáid párducok legyenek. |
Ichnográfiádat amelyekben nézzed. |
Hogy öt krajcáridat kinyerjék vadászid. |
(Zilahi János, szolgák ispectora, veres ember)
Halld végső szavait a bokrok fiának: |
Véled Pető tyúkját alternatim süsse,* |
Hanem természeti maradj és focalis. |
Kész légy hajdonfővel egybe megjelenni. |
Ezzel, hogy nap helyett a fejedet üsd fel. |
Úgyis atyafias vagy te a képével. |
Kerűld el, mert kétszer festve lenne Sunda. |
Nőjjön meg kis fejed perifériája. |
Ettől nőtt fejedbe hogy ne legyen csalmád. |
(Tóth Ferenc, igen barna ember)
Mégis megszólítom e búsúlt Feketét: |
Teremtett az Isten a falu végire? |
Mert a farkasok most sok új magyart szarnak.* |
Hogy minden kan cigány tökétől megváljon, |
Legyen, mikor lopott lompos mézed rágod. |
Játsszon, mikor ugrik alattad a vak ló. |
Köhögéstől edd meg, amit hullat redve. |
Legyen melegítőd s oltalmad a háló. |
(Csokonai)
Hat singes orrodtól hogyha hozzád férek. |
Lábad szárába majd mikor száll az eszed. |
Szuszka ifjúságod ekkép visszanyered. |
Karika helyt üttess az orrodra pántot. |
Hanem orrod legyen tested tartó istáp. |
S valami rossz embert az úton felvenne, |
Hanem hogy külömbözz ennyibe Hornyáktól, |
Vágjanak el, benne látsz szemeddel mennyit. |
Hogy alóla ki nem látszik az agyarad. |
S semmi híjja nem lesz őseid soroknak. |
Téged utóljára meg nem csókoltalak. |
Szekfű helyt az orrod alá a csimbókom. |
Mint a csepűből font pórázon az ürge. |
Nem csak elől, hanem hátúl is köss kötőt: |
Valamikép be ne fagyjon a pesellő. |
És eltátott szájjal Encsencsről kérőt vársz, |
S üssön pecsétet a bőrödre Suska Pál! |
S éljen holtig ezzel ilyen egy pár bigót. |
Hidd el, öt krajcárod velem el nem ásom. |
Búslakodva rajta hosszan végignyúlok. |
Ha már húsom tőled a tolvaj felfalá: |
Melyet a gyólcsos tót orrodon mérjen ki, |
Mint bátyád, mely juhok közt jár tántorogva.* |
Ne bántson, mint bántott már ez úton-járó. |
Útáld meg a kurta nyakú, csizmás bakát. |
Vigyázz rá, óh híres, vitéz Collorédó!* |
(Szeles József)
Sajnálom, hogy veled politice bánnak, |
Jobban fog a fogad a hyvarchiához. |
S végy csontos válladra egy görcsös gerendát. |
Kuporodjon alá talpas Kunigunda. |
Méretlen körmötök közűl megegyétek, |
Bottól nőtt tályoggal gazdádat tedd lóvá. |
Melletted, s veled egy tálból teljen hasok. |
Süvegedbe vigyed úgy, mint bokrétádat. |
Vácon ássanak el: búcsúm eddig vagyon! |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me