Gyulai Pál: KANDALLÓMNÁL.
Zörget kinn a födelen,
Benn kandalló pattogása
Enyhít s elmulat velem.
És elnézem a tüzet,
Vörösen, majd fehér-kéken
Amint lángot ereget.
S ép oly gyorsan elenyész,
Emlékemben is sok minden
Fel-felvillan s ködbe vész.
De immár hamvába hal
És megzendűl lelkem mélyén
Mélán egy bús régi dal.
«Árnyék, amely játszik véled,
Egy kis szerelem, egy kis bor,
Sok nagyravágyás, végre por.»
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me