Gyulai Pál: TÉLEN.
Beh jó világ a hóvilág,
De csak meleg szobában;
Virúlhat kinn a jégvirág,
Ha kézben telt pohár van!
Hogy újra visszatére:
Terítsen enyhe takarót
Vetésre, venyigére;
Nyár is, ősz is dicsérje,
S jó új bor és kenyér után
Hálánk híven kisérje.
Az egész táj egy hótenger,
Rajt' egy-két bágyadt sugár,
De nyugodt, mint öreg ember,
Akinek nincs vágya már.
Eltünt, mint a szerelem;
Az emlék is lassan elhal,
Száraz kórón s levelen.
És villám elköltözött,
Mint a becsvágy szenvedélye,
Küzdve annyi vész között.
De nem vénség ez s halál,
Ami nyugszik, újra támad,
És tavasz, nyár visszaszáll.
Tél ha egyszer béhavaz,
Hiú vágyad hasztalan vív,
Nincs számodra új tavasz!
Erdő alján, hegy tövében
Van egy kicsiny házam nékem,
Nyáron jobb, de télen is jó,
Bár befújja olykor a hó.
Szegény kis ház alig bírja,
De azért, ha erősb lenne,
Sem alunnám jobban benne.
Egész évet kipihenek;
Egy kis nyugtom mért ne légyen?
Természet is nyugszik télen.
Senki, csak a bősz zivatar.
Hogy' fú, jajgat, hogy elvadúl!
Ösvényt, útat befú, feldúl.
Egy hétig most posta se' jön;
Se baj, jobb is, rekedjen ott,
Nem olvasok így hirlapot.
Hosszu cikkben, nagy beszédben,
Hamis pathos, rossz magyarság,
S több ilyen, most divó kórság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me