Juhász Gyula: Egy öreg költő írja ezt:
És életüket ráteszik szegények.
Irodalom. Ó szomorú bolondság
Rímekbe törni mind a drága szépet.
Mely a szivárványos, márványos élet
Nagy sugárútján pompázik, tetézve
Virágait, az egyszer kinyitókat.
Irodalom. Ó ifjak bús merése,
Ó mohó, bohó, balgán rohanó had.
Vén bölcsesség, mely szürke szemfedő lett!
Ó régen én is, én is érte éltem,
Örök művészet, váram és erényem!
Örök művészet, versek, újra versek
És mindig versek, míg mások szerettek,
Szereztek, vettek, éltek és akartak!
Irodalom. Ó keskeny börtönablak,
Melyen keresztül a szép völgybe néztem,
Hol sírva várt rám özvegy, árva éltem.
Irodalom. Megöltek és nem éltem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me