Juhász Gyula: Bánk bán
Ragyog, villámlik a tragédia,
Mely zord költője végzetére rávall
S hallgatja mind a víg ma száz fia.
Kacér tekintet égve, gyújtva száll,
Szövődnek flörtök, pletykák és szerelmek,
Az élet ünnep s játék a halál.
Távol táj havas hantjai alatt
Pihen a költő s érzi a havat,
Mint egykor sorsa éjjelén a gyász
S nem érzi, hogy már volt föltámadás.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me