Juhász Gyula: Ocskay Kornélnak
Ocskay Kornélnak
A hold az égen még a régi, tünde,
Szomorú holdunk, hűvös és derűs
S a végtelen nyugalmat a nagy űrbe
Még hinti rajta az ős hegedűs.
Szomorú holdunk, hűvös és derűs
S a végtelen nyugalmat a nagy űrbe
Még hinti rajta az ős hegedűs.
A Tisza még a régi, ballagó társ,
A fellegek is még a régiek,
De hol maradtak el a régi órák,
Mikor búsultunk s nem tudtuk, minek?
A fellegek is még a régiek,
De hol maradtak el a régi órák,
Mikor búsultunk s nem tudtuk, minek?
A hangodat iszom, mint drága óbort,
Kornél s szívembe száll a régi hóbort,
A szent, a tiszta, bánatos, nemes.
Kornél s szívembe száll a régi hóbort,
A szent, a tiszta, bánatos, nemes.
Mint kagyló ajkán tenger végtelenje,
Szép ifjúságunk zeng, búg vissza benne...
Dalolj, dalolj, varázsló énekes!
Szép ifjúságunk zeng, búg vissza benne...
Dalolj, dalolj, varázsló énekes!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
