Juhász Gyula: Prológus
Amelynek bíbor hajnala hasad,
Köszöntelek magyar tél bús ködében,
Mint e jövőért küzdő társakat.
Hiába zúdul ránk, az Eszme él,
Nem tántorít sem önkény, sem kisértés,
Szívünk erősen és bizton remél.
Az Ember, aki a sorssal dacol,
Ki szent, örök jogát kivívja végül
És föltámad zár, börtön, sír alól.
A fegyverünk: tudás és szeretet;
Akarjuk és kiküzdjük, hogy derengjen
A boldog béke már a föld felett.
A Szent-szövetség drága levelét,
Mit Ember köt Emberrel, frigyre lépve,
Hogy bilincs hulljon s tűnjön a Setét!
És elárult Emberség vár ma ránk,
Legyen a föld mindenkinek mennyország
S népek hazáján boldog föld hazánk!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me