Juhász Gyula: Souvenir
Aki Szakolcán robotolt szegényke.
Hajnalra kelt és éjnap egyre fáradt,
Alázatos szemében szolgabánat.
Idegen volt a nyelvem és a vérem,
Ő bús kis szűz volt, én szomorú férfi,
A bánatunkat arra ki se kérdi.
A piruló arcára csókot loptam.
Fölremegett rá kicsi teste, lelke,
Mint Mirjám, az angyali üzenetre.
De néha vágyom rá, hogy megkeressem
És mondjam néki, nyelvén más világnak,
Madárnak nyelvén és nyelvén virágnak:
Két ilyen árva, mint mi, nincs e tájon,
Ne szégyeld azt a csókot, benne égett
Egy fájdalmas, nagy, meddő férfiélet!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me