Juhász Gyula: Szőke fény
Mert szőke mind, akit fájón szerettem,
A szőkeségük tört át száz borún
És tündökölt száz éjszakán felettem.
Mint holdfény átragyog egy őszi estét
A ködbe temetett tarlók felett.
Ó holdam lángja: bánatos, nagy emlék!
Ma minden színetek, mely rám derengett,
Alázatos halványan elborul
Berenicémnek szőkesége mellett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me