Juhász Gyula: Epitáfium
Epitáfium
Az ismeretlen szenvedésnek
Legyőzött katonája pihen itt,
Kevés lesz néki az öröklét,
Hogy elfeledje gyötrődéseit.
Az életét ő elhibázta
S levezekelte csöndesen.
Mint jegyesét, várta halálát
És elpusztult reménytelen.
Legyőzött katonája pihen itt,
Kevés lesz néki az öröklét,
Hogy elfeledje gyötrődéseit.
Az életét ő elhibázta
S levezekelte csöndesen.
Mint jegyesét, várta halálát
És elpusztult reménytelen.
| * |
Mint a kagylóban távoli és tompa
Zúgással sír a tenger, az örök,
A lelkemben is halkan haldokolva
Fölbúgnak messzi, régi örömök.
Oly titokzatos, idegen a hangjuk,
Oly mélyből jönnek, mint egy tűnt világ,
Így a rögökkel dobált síri hant zúg
S így suttognak a temetői fák.
Zúgással sír a tenger, az örök,
A lelkemben is halkan haldokolva
Fölbúgnak messzi, régi örömök.
Oly titokzatos, idegen a hangjuk,
Oly mélyből jönnek, mint egy tűnt világ,
Így a rögökkel dobált síri hant zúg
S így suttognak a temetői fák.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
