Juhász Gyula: KOLIBRI SZERELEM
Bolyong a fényes, a rózsás egen,
Mint üde szín, suhan a napsugárba,
Hogy kicsi fészke virágos legyen.
Hol bambuszerdő suttog, mint szirén,
Hol istenillatú vörös virágok
Tárt kelyhén villog a napesti fény.
S csókolja mézét oly szerelmesen,
Hogy belehal, nem bírva ennyi kéjt el.
Kívánja lelkem, hogy így vesszek én el
Az első csók varázsos parfümével.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me