Kosztolányi Dezső: HÁROM CIGÁNY
öreg fűzfa alatt,
míg kocsim a poros úton
üggyel-bajjal haladt.
körötte a puszta,
a pirosló esthajnalban
húzta, egyre húzta.
bámulta a füstöt,
nem is lehet ilyen boldog
se király, se püspök.
a cimbalma kint állt,
cimbalmán a szél futkosott,
szívén álom hintált.
volt itt mindahánynak,
de ők jajnak, földi bajnak
mégis fittyet hánynak.
bús torát hogy üljük:
elfüstöljük, elalusszuk
és elhegedüljük.
tekintgettem rájuk,
nézegettem sötét hajuk,
füstfogta orcájuk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me