Kosztolányi Dezső: NŐI ARCKÉP A NYOLCVANAS ÉVEKBŐL
A NYOLCVANAS ÉVEKBŐL
elborítva atlaszfüggönyökbe,
melyek az ál-szenvedélyek tompa
pátoszát göngyölték föl körötte;
most egy új asszonnyá ébred ő:
tornyos kontya fáradt és mogorva
búval tűnik el a sok fodorba
s őt vigyázza mindegyik redő,
mint lehetne a világa más:
izgatóbb, valóbb, mint a regénybe,
végzetes, viharzó lángolás, -
s eltehesse az iskátulába,
illatokkal ringatgatva lelkét;
és a naplójába már ne kába
köddé olvad s szertefoszlik nyomba
s hogy egy rózsalevelet tegyen be
a nehéz, üres medálionba,
Hogy az ablakon át egyszer intsen
felgyűrűzött karcsú, kis kezével,
erre vágyik és más vágya nincsen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me