Petőfi Sándor: ELSŐ SZERELMEM
A hű emlékezet;
Meghozza méz gyanánt szivembe
Első szerelmemet.
Mindig mi jól esék;
Hiszen e prózai világban
Nincs más költőiség.
Lyányát szerettem én,
S boldog valék, mert a lyánykától
Viszontszerettetém.
Tálalni ő szokott,
S mindenkor én elémbe tette
A legjobb falatot.
Sonkát s más egyebet,
Mit szép szerével a kamrából
Kihozni lehetett.
A kertbe illanánk,
És ott a kertben, ottan várt csak
Az üdvek üdve ránk!
Nagy ünnepélyesen,
Csak a békák kuruttyolának
A szomszéd réteken.
Érzelgénk boldogan;
Mondók, hogy: ejnye, hogy süt a hold,
Be szép egy este van!
És mindörökre tán,
Már nem terem számomra többé
Sem sonka, sem leány.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me