Petőfi Sándor: CSÁSZÁR FERENC ŐNAGYSÁGÁHOZ
Tudja azt a rosz szokásom,
Hogy az igazságot isten-
S embernek szemébe vágom.
Csak ember, de az sem nagy ám!
S így az igazságot önre
Ugyan mért ki ne mondanám?
Mert ön énnekem nem árthat;
Cenzurázni nem akarok,
És így nem rejiciálhat.
Önnek számtalan bűne van;
Mind leimádkozhatja... de
Van egy megbocsáthatatlan.
Nem, hogy engemet kritizál,
A világért sem az!... hanem
Az, hogy ön verseket csinál.
Szerelmére, mit gondol ön?
Azt hiszi: a költészet a
Nagyságos címmel együtt jön?
Szükséges, hogy lelke légyen;
Hanem önnek lélek helyett
Spongyia van a szivében.
Lángot nem vet, szikrát sem ád,
Akármikép ütik, verik...
Minek üti-veri tehát?
Az ön verseit olvasám,
Tudja: mi jutott eszembe?
Az, hogy: asinus ad lyram.
Az ön atyja csizmadia;
Önnek is jobb lenne, ezt a
Mesterséget folytatnia.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me