Petőfi Sándor: TI ÁKÁCFÁK E KERTBEN...
Ti szépemlékü fák,
Amelyeken szivemnek
Oly drága minden ág.
És áldva legyetek.
Áldom még azt is, aki
Titeket ültetett.
Áldása rajtatok,
Vidám dalosmadártól
Reszkessen ágatok.
Zöld fürteiteken,
Hogy éltetek, miként az
Enyém, oly szép legyen.
Kedves galambomat,
Itt láttam őt először
Ez ákácfák alatt.
Itt űlt szemközt velem,
Itten röpült szeméből
Szivembe szerelem.
Habár régen vala,
Az órát, hol kigyúladt
Szerelmem hajnala.
Nem ékesíte még
Téged, te véghetetlen,
Te régteremtett ég.
Megértem a delet,
S ez tán nem oly regényes,
De sokkal melegebb.
Szerelmem alkonya?
Ettől ne félj, szivemnek
Imádott asszonya!
Azért jő majd, ha jő,
Hogy légyen arcainkon
Szép arany szemfedő.
Majd csillag képiben
Ragyog le zöld sirunkra
Sötétkék éjeken.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me