Rimay János: [III]
Trágárokkal rendet nem ül,
Hozzájok az szíve nem fűl,
S tőlök nem is éktelenül.
S nem faldokja kalácsokot,
Keresvén magának okot,
Mint múlja el asztalokot.
Gyűlöl szemérmetlenséget,
Erkölcsbeli feslettséget,
Vicga sok éktelenséget.
Nem nyalkák nyalánk levével,
Elégszik Isten kedvével,
Töltvén szívét félelmével.
Szemérmével mellette lát,
Nézvén, mint üli guzsalyját,
Fonván len- s kenderfonalát.
Az jó erkölcs hol fogy s kopik,
Szemtelenség bátorkodik,
Kivel szép hír mocskolódik.
Egymást egymással nem marat,
Aki jól kever ugarat,
Búzát is jó kedvvel arat.
Jó dolgokhoz hajol, szokik,
Jó tőlgyből jó tejet szopik,
S jó erkölcsből ki nem kopik.
S így lehetünk is bódogok,
Ravásunkon az metszés sok,
Több metszésre ne gyűljön ok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me