Rimay János: [VII]
Amor et amator sic iuncta spineta ferunt.
Nil tam dulce extat, quod non austeritas tangat:
Nulli unquam homini, mel sine felle datur.
Úgy a szerelem és a szerető összefonódott töviseket hord.
Nincs semmi olyan édes, amit a ridegség ne érintene,
Egyetlen embernek sem adatik meg a méz epe nélkül.]
Nyavalyák közé szoríta,
Szívemen nagy sebet nyita,
Kivel magához voníta.
Szép jó voltát megkedvellé,
El nem töré s meg sem szegé,
Maga kertébe viteté.
Zápor s kőeső sem járja,
Veteményét nem fogyatja,
Hasznát csak az Úrnak adja.
Övét vette s övét tartja,
Minthogy jó szemmel is látja,
Legyen szerelmes magzatja.
Engedd is búmban pihennem,
Ne hagyj megkedvetlenednem.
Adj veled örökké élnem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me