Szenci Molnár Albert: LXXXII. ZSOLTÁR
Panassza az Istennek az bírákra és regnálókra.
Az Isten áll ő seregében,
Az bírák gyülekezetében,
Közöttök igazat itél,
És nékiek ígyen felel:
Miglen ítéltek ti ekképpen |
Hogy személyét az hamisnak
Nézitek, kedvezvén annak?
Szegént ítéljetek igazán,
És könyöröljetek az árván,
Ügyét az szűkölködőknek
Erőszaktúl megmentsétek.
Az nyomorultat az hamistól |
Hogy az szegény erőt vegyen
Az hatalmaskodó ellen.
De intésemet nem fogadják,
Sőt értetlenől megutálják,
Nagy setétségben mennek el,
Kin az föld csak nem süllyed el.
Imé, én mondom, hogy ti vattok, |
És az magasságos Úrnak
Ti mondattok fiainak.
De mindnyájan meg kell halnotok,
Mint egyebek, tü is kimúltok,
Végre ti mind odalesztek,
Úgy, mint egyéb fejedelmek.
Támadj föl azért, ó, Úr Isten |
Mert néked hatalmad vagyon
Minden népen ez világon.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me