Tóth Árpád: A MARSON
Halló! de furcsa volt!
Elindultam a Marsba,
Hopp! hogy zuhant a Hold!
Szárnyán zengett a drót,
Amikor lecsavartam
A gravitációt.
Ó, jaj mire való?
Megjöttem, rőt hegyek közt
Lassan szitált a hó.
Körül a rozsdakék
Távolban újra láttam
Örökegy tengerét
S rajta a sok, szelíd
Csillag-reménytelenség
Kis pásztortüzeit.
Kószán és reszketeg
Üzent valami tört fény:
Tán Párizs lehetett?
Könnyei? nem tudom;
Már vissza se találtam
Gépemmel az uton.
Lehúztam csöndesen,
És reggelre meghaltam
Egy villamos hegyen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me