Tóth Árpád: TÁRCÁMBAN EGY KÉP
Mért jó: meleg kis kebeledre búni?
Mért jó: meleg, telt combodtól reszketni?
Mily jó: langy lehelléssel gyenge bőrödre fúni,
Érezni kicsi térded, amint borzongva moccan.
Ó, mint két nyomorú és félénk tolvajlámpás,
Mely csak téged kutat éjben, magányban s búban.
Ez a két ölelő kar be itt maradna nálad,
Te édes és puha, te illatos és pompás.
Mily furcsa, hogy az utcán majd szivarozva lépek,
S lekötnek majd ügyek, gondok és emberek.
Mit futó pillanatra s csak nagyritkán lehet,
Hogy megcsókoljam én, titokban elővennem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me