Vajda János: Ki bánt?
Ki a magyart? - jaj neki!
Jaj tinéktek ti hazánknak
Újabb ellenségei!
Tudjátok-e, hogy magyart még
Egy ember sem bitorolt?
Bűntetőnk nem földi ember,
A magunk istene volt!
Háromszáz esztendeje,
Mikor a magyart Mohácsnál
Elátkozta istene
Elátkozta s megfogadta,
Hogy mindaddig bünteti:
Mig saját javára meg nem
Tanul egyetérteni.
Soha egyet nem értett,
Hej! sokat köszönhet ennek
A török, cseh és német.
Ezért adta istenünk a
Háromszázas láncokat,
S holmi szedett-vedett néppel
Veregette orrunkat.
Az uristen odafenn:
"Tud-e már egyetérteni
Az én magyar nemzetem?..."
S ugyanazon hóhérokkal
Verette le láncait,
Kikkel oly soká büntette
A magyar nép vétkeit...
S lenézvén hóhérait,
Meg-megrázogatja olykor
Zsibbadt, izmos karjait.
És azt feleli kevélyen:
"Véletek nem harcolok;
Béres hajduim igen - de
Uraim nem voltatok!
Bántani mert - gyáva volt;
Az elég szemem fényétől,
Mint napsugártól a folt.
De meg lesz tanitva - ki most
Szabadon megtámadott. -
A magyarok istenére
Aki felszabaditott!"
Ki habár nem ölt - kiált,
Miként szájas ellensége, -
De a harcra készen áll.
És azt kérdi: ki bánt - hazám?
Hány ellenség háborgat?
Van még egypár csöpp magyar vér,
Élni fogsz, míg benne tart!...
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me