Verseghy Ferenc: 85. Szentjóbi Szabó László' halálára.
híres Biharnak drága tenyészete,
elköltözött az Alkotónak |
szent kebelébe Szabó barátunk! |
mikint ohajtá: hogy remegő kezét
búcsúzva még egyszer tehesse |
holta előtt szeretett kezünkbe. |
mellyek szegénytől elkülönöztenek,
nem engedék meg, hogy halandó |
karjainak jeleit vehessük. |
hol véle eggyütt a' komor éjszakát
reménnyel áltató beszédnek |
váltogatási között kiültem! |
lassú halállal tellyes ajakira
vég csókomat. Tebenned élt még |
énnekem, alkonyodó barátom! |
érette váltig csüggedező szemem,
csak bús nyögése tűnt be hozzám |
rejteke' réseiből koronkint. |
indullyatok meg társotok' alkonyán,
sirassuk eggyütt, kik köz okból |
mennyei szíve miatt szerettünk. |
megnyittya egyszer dupla vasajtajit
szűk tömlöczinknek, hogy hazánkba |
hempelyedő vizeken lefollyunk, |
's öntsük ki sírjánn tiszta dicséretit,
könyzáporinkkal megjegyezvén |
hantföldelét elaludtt öcsénknek. |
nedves szemünköt nyögve törülgeti,
's érette sínlő szíveinket |
mennyei csendgyeivel megáldgya. |
e' néki szenteltt földre ne lépjetek,
hanem, ha néma tisztelettel |
mint örökös siralom' helyére! |
jónak, nemesnek szíve, szerelmei
szelídnek, ah boldogtalannak, |
tett egyedűl az agyas Szerencse! |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me