Virág Benedek: CSALAVÁRI
CSALAVÁRI
Élemedett ember lévén Csalavári, s akarván
Őszbe borúlt üdejét csendes békével elélni,
Egy nemes ifjúnak feleségűl adta leányát,
S pénzes ládáját: de szegényt a csalfa reménység
Egynéhány nap alatt megjátszodtatta; reája
Úntak az új párok: távoztak tőle; ha néha
Véletlen szemközt jött, rá sem néztek. Azonban
Szívében meg nem csökkent; elnyelte keserve
Méltatlanságát. Végtére segédet az észtől
Kapván, mit gondolt, s mi legyen szándéka, kimondja
Régi barátjának, s egyszersmind kéri, hogy adjon
Egy jó zacskó pénzt két-három napra: barátja
Ím! amennyit akarsz, végy, monda; vesz, és haza mégyen.
Nem sok üdő telvén, hallá, hogy Vője szobája
Mellett jár és kél; az Öreg köhög, és hamar ötven,
Hatvan, száz ezeret számlál fennszóval, elöntvén
A kerek asztalkán az aranypénzt. Vője legottan
A szép hangra belép, s oh! mint örvendezek, úgymond,
Édesatyám! . . . az Öreg, büszkén mosolyodva ravaszdi
Vője szavát elfogta. Ma vettem vissza, s kamatra
Egy más embernek kiadom, mond, pénzemet ismét.
Ezt hallván kiszalad, s Hölgyének mondja: be! kábák
Voltunk, kik hittük, hogy apádnak mindene nálunk
Van! Sokkal több pénze vagyon még hátra. Valóban?
Kérdezi nagy szaporán, a hetyke menyecske, s röpűle
Tüstént atyjához: nyájas szemet, édes enyelgést,
Mézajakat, s mit nem? visz elejbe, s lebukva köszönti.
Furcsa ravaszságát a vén Csalavári hasonló
Módon vette. Igen jókor jősz, monda, leányom.
Pénzem iránt ím most akarok végezni utolszor,
S a még hátramaradt sommát rád hagyni. Szerencsés
A te leányod, atyám! de miért titkoltad el eddig
A dolgot tőlem? ki szerettelek, és ki szeretni
Foglak hálaadó szívből mindenha. Leányom!
Nem kell egyszeriben mindent kijelenteni másnak.
Mostanság menj, és híjj Biztost, aki felírja
Édesatyádnak ezen szándékát, s aki tanúja
Légyen végakaratjának. Szólíttatik, eljő
A Biztos, s az Öreg tesz testámentomot. Ettől
Fogva szegényt kezdték tisztelni, s böcsűlni: azonban
Egy kis üdő múlván Csalavári halálra betegszik,
És pompás temetést nyer. Testámentoma végre
Feltöretik; de mi volt abban, nem tudhatom; amint
Látták a házastársak, kipirúla pofájok.
Őszbe borúlt üdejét csendes békével elélni,
Egy nemes ifjúnak feleségűl adta leányát,
S pénzes ládáját: de szegényt a csalfa reménység
Egynéhány nap alatt megjátszodtatta; reája
Úntak az új párok: távoztak tőle; ha néha
Véletlen szemközt jött, rá sem néztek. Azonban
Szívében meg nem csökkent; elnyelte keserve
Méltatlanságát. Végtére segédet az észtől
Kapván, mit gondolt, s mi legyen szándéka, kimondja
Régi barátjának, s egyszersmind kéri, hogy adjon
Egy jó zacskó pénzt két-három napra: barátja
Ím! amennyit akarsz, végy, monda; vesz, és haza mégyen.
Nem sok üdő telvén, hallá, hogy Vője szobája
Mellett jár és kél; az Öreg köhög, és hamar ötven,
Hatvan, száz ezeret számlál fennszóval, elöntvén
A kerek asztalkán az aranypénzt. Vője legottan
A szép hangra belép, s oh! mint örvendezek, úgymond,
Édesatyám! . . . az Öreg, büszkén mosolyodva ravaszdi
Vője szavát elfogta. Ma vettem vissza, s kamatra
Egy más embernek kiadom, mond, pénzemet ismét.
Ezt hallván kiszalad, s Hölgyének mondja: be! kábák
Voltunk, kik hittük, hogy apádnak mindene nálunk
Van! Sokkal több pénze vagyon még hátra. Valóban?
Kérdezi nagy szaporán, a hetyke menyecske, s röpűle
Tüstént atyjához: nyájas szemet, édes enyelgést,
Mézajakat, s mit nem? visz elejbe, s lebukva köszönti.
Furcsa ravaszságát a vén Csalavári hasonló
Módon vette. Igen jókor jősz, monda, leányom.
Pénzem iránt ím most akarok végezni utolszor,
S a még hátramaradt sommát rád hagyni. Szerencsés
A te leányod, atyám! de miért titkoltad el eddig
A dolgot tőlem? ki szerettelek, és ki szeretni
Foglak hálaadó szívből mindenha. Leányom!
Nem kell egyszeriben mindent kijelenteni másnak.
Mostanság menj, és híjj Biztost, aki felírja
Édesatyádnak ezen szándékát, s aki tanúja
Légyen végakaratjának. Szólíttatik, eljő
A Biztos, s az Öreg tesz testámentomot. Ettől
Fogva szegényt kezdték tisztelni, s böcsűlni: azonban
Egy kis üdő múlván Csalavári halálra betegszik,
És pompás temetést nyer. Testámentoma végre
Feltöretik; de mi volt abban, nem tudhatom; amint
Látták a házastársak, kipirúla pofájok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
