Rokonságunk
Rokonságunk
Nem egy ábrándos elmélet keletkezett a magyar nyelv rokonságára nézve is, megpróbálták a japánnal, a sumérral is rokonítani. Eltekintve attól, hogy térben és időben áthidalhatatlan távolságok feszülnek köztünk s ez állítólagos rokonaink között, egyes szavak véletlenszerű összecsengése nem sokat jelent. Annál többet az azonos vagy hasonló jelentésű szavak szabályos hangmegfelelései. Így a magyar szókezdő f- a finnben, vogulban, osztjákban p-: fej = osztják, vogul pänk, finn pää; fon = osztják pon, finn puno-; a magyar szókezdő t-, m-, n- a rokon nyelvi megfelelőkben is rendszerint megmaradt: tél = vogul täl, finn talve-; mén "megy" = osztják, vogul maen, finn mene-; név = osztják ném, finn nime-. A szó belsejében álló -z-közeli rokonainknál -t-: ház = osztják kát, finn kota; víz = vogul wit, finn vete; a szó belsejében vagy végén álló -d- rokonnyelvi megfelelője -nt-: had = osztják Xántae finn -kunta; lúd = vogul lúnt, finn lintu stb. Mintegy 900-1000, a hangmegfelelések alapján rokonítható szavunk van, ráadásul olyanok, melyek a feltételezett és kikövetkeztethető őshaza növény- és állatvilágára, a testrészekre, a rokonságnevekre, táplálkozásra, lakóházra stb. vonatkoznak, tehát alapvető fontosságuk miatt nyilván a közös ősi szókészletből valók. E közös ősi szókészlet jelentésváltozásai is nyomonkövethetők, pl. a finn lintu = madár a magyarban jelentésszűküléssel egy madárfajt, a ludat jelenti. Jószerével perdöntő azonban a nyelvszerkezet hasonlósága: igei személyragjaink és birtokos személyjeleink a rokon nyelvekhez hasonlóan személyes névmások rövidülése, majd szóvéghez fűződése útján jöttek létre. Több finnugor nyelvnek sajátja a (az indoeurópaiak számára oly idegen és jóformán megtanulhatatlan) tárgyas igeragozás, vagy pl. a határozói rendszer irányhármassága.
Népünk és nyelvrokonaink ősei a tudomány mai álláspontja szerint mintegy a Kr. e. 4. évezredig Északkelet-Európában, a Közép-Volga és az Urál közötti tájon éltek együtt (egyesek szerint az őshaza nagyobb volt, magában foglalta a Baltikumot és a mai Közép-Lengyelország területeit is, ismét mások a Közép-Urál valamint az Ob folyó alsó és középső vidékére teszik az őshazát). A Kr. e. 4. évezred folyamán kezdődött meg az ősnép szétvándorlása, az ősnyelv felbomlása előbb egyre jobban elkülönülő nyelvjárásokra, majd külön nyelvekre.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
