A 13. század elejétől jelentek meg a birtokos nevéből és a település minőségére utaló közszóból összetett helységnevek. Leggyakoribb a -falva utótag volt: Ambrózfalva, Balázsfalva, Bartosfalva, Endrefalva stb. A -falva elem Erdélyben -fala (Franciskafala, Lukafala, Madéfala), főként a Földvidéken -falu (Ábrámfalu, Bálintfalu, Bátorfalu, Bodófalu), legtöbbször a Dunántúl -fa változatban él (Balásfa, Bánfa, Bőszénfa, Farkasfa, Jakabfa). Gyakori utótag még a -lak, -laka: Gergelak, Bánlak, Németlak, Tótlak; Pósalaka, Csekelaka, Zetelaka, Farkaslaka; -ház, -háza: Antalház, Pálház, Marcelház, Királyház; Andaháza, Átokháza (török eredetű Artuk ’nagyobb’ személynévből), Mikháza, Györökháza, Pálháza, Orosháza; -telek, -telke: Mikótelek, Győrtelek, Póstelek, Simontelke, Bodótelke, Budatelke, Jakótelke; -szállás: Fülöpszállás, Péterszállás; -népe utótag: Győrnépe, Asszonynépe (a királynő faluja volt) stb.
Régen is előfordult mesterséges helységnévadás, amikor egy településnek előre megfontolt s megokolt nevet adtak, de ez nagyon ritka volt. A 18. század végén Bukovinába menekült székelyek majdnem mindegyik falujának ilyen volt a neve. Az első kettő Istensegíts és Fogadjisten, majd a népet segítő Hadik András hadvezérről Hadikfalva és Andrásfalva, végül II. Józsefről Józseffalva. A 18-19. században a földbirtokosok családtagjaikról is elnevezhettek egy-egy falut: Albertfalva, Győrháza, Ferencszállás, Zsófiafalva stb. 1898 és 1912 között működött törzskönyvbizottság minden akkori település nevét megvizsgálta, az azonosaknak megkülönböztető elemet adott, sok régi, történeti nevet visszaállított, néhányat megmagyarosított. Azóta csak ritkán, kivételesen történnek helységnévváltoztatások, elsősorban településösszevonások alkalmából: Sári+Gyón+Dabas=Dabassári, vagy politikai okból: Dunapentele→Sztalinváros→Dunaújváros, Tiszaszederkény→Leninváros→Tiszaújváros, Királyság→Eperjes, Szogaegyház→Szabadegyház.