mér
mér – ‘méretet, súlyt, időt stb. ismert egységekkel összevetve meghatároz’; ‘‹ütést› irányít ‹valakire›’: csapást mér az ellenségre. Származékai: mérés, mérő, mérték, mértékletes, mértékletesség, mértéktelen, méreget, méricskél, mérnök, méret, méretes.
Vitatott eredetű szó. Lehet szláv eredetű: szerb-horvát, szlovén meriti (‘mér’), ám a szláv igetövek csak -l képzővel kiegészülve lépnek nyelvünkbe: bérmál, kapál, parancsol. Lehet finnugor örökség: zürjén murtalni, votják mertal (‘mér, mérlegel’); ám nem tudjuk, hogy a t elemek a tőhöz tartoznak-e, mert ha igen, az egyeztetés nem áll meg. Lásd még mérce, mérkőzik, mérleg, mérsékel, mérv.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
