III. SZÍN.
Mi a neved, hogy a csatában úgy
Kerengsz körültem? mily dicset remélsz
Fejemtül?
Tudd meg, Douglas a nevem,
És a csatán azért kereslek így,
Mivel király vagy, azt mondták nekem.
Valót mondottak.
Stafford lakolt már e hasonlatért.
Henrik király, helyetted őt e kard
Ölé meg. Ez fog téged is, hanemha
Magad’ megadva foglyommá leszesz.
Nem úgy születtem, hogy magam’ megadjam.
Királyt találtál, büszke skót, a ki
Stafford halálát megboszúlja. | (Harczolnak. Blunt elesik.) |
Oh! Douglas, ha Holmedonnál így csatázol,
Győzelmet én egy skóton sem nyerek.
Kivívtuk! Ime halva a király.
Hol?
Itt.
Ez, Douglas? Nem! Ez arczot ismerem:
Vitéz lovag volt, Blunt az ő neve;
Úgy öltözék, mint a király szokott.
Bolond a lelked, bárhová megyen;
Drágán fizetted kölcsön czímedet.
Miért mondtad, hogy a király te vagy?
Sokan harczolnak a király mezében.
Kardomra! mind azt a mezt átverem,
Raktárokat darabra gyilkolom,
Míg megtalálom a királyt.
El! el! | (El mind.) |
Londonban ugyan nem igen fizettem meg a mulatságot; tartok tőle, hogy itt meg kell fizetnem; itt a mit feljegyeznek, csak a fejre jegyzik. Pszt! Ki vagy? Sir Walter Blunt! Ne neked, becsület! Ez aztán nem hiúság. Forró vagyok, mint a megolvadt ón, s ép oly súlyos is. Isten mentsen az óntól. Nem kell nekem több teher, mint a magam belső része. Rongy népemet oda vezettem, a hol lesózták. Százötvenből alig maradt három, azok is azért, hogy teljes életökben a város végin kóduljanak. De ki jön itt?
Henrik Herczeg jő.
Mit állsz henyén itt? Addsza kardodat.
Holtan hever számos nemes, tiporva
A tomboló ellen patkóitól,
S még bosszulatlan. Addsza kardodat.
Oh Riki! kérlek, hadd lihegjem ki magamat egy kissé. Török-tatár se vitt véghez annyi hőstettet, mint én a mai nap. Befizettem Percynek, szépen elbántam vele.
Valóban, el; és él is, hogy téged megöljön. Kérlek, add ide kardodat.
Isten mentsen, Riki: ha Percy él, kardomat nem adom; vedd inkább, ha kell, pisztolyomat.
Add ide hát. Mit? hát a tokjában hever?
Igen, Riki; meleg, nagyon meleg van.
A város is megég, ha nem locsolják. | (A Herczeg egy butella bort vesz elő.) |
Mit? hát ideje most tréfát s bohóságot űzni? | (A butellát oda dobva, el.) |
Jó, ha Percy még él, fölperzselem. Ha útamba jön, jó; ha nem jön, vagdalt húst készítsen belőlem, mikor én önkéntesen az övébe megyek. Nem szeretem az olyan vigyorgó becsületet, minő a sir Walteré. Hagyjatok életben. Ha azt megszerezhetem, jó; ha nem, úgy a becsület hivatlanúl érkezik, s azzal vége. | (El.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me