5. „Wiking” SS-páncéloshadosztály
5. „Wiking” SS-páncéloshadosztály
A hadosztályt 1940. december 1-jétől német tisztek és altisztek mellett zömmel északi önkéntesekből (norvégokból, dánokból, hollandokból) állították fel „Germania” gépkocsizó SS-hadosztály néven. 1941. március 1-jén az alakulatot „Wiking” SS-hadosztályra keresztelték át. 1941. június 29-től vett részt a keleti fronton zajló harcokban. 1943. március 29-től 1943. október 21-ig páncélgránátos-, utána a háború végéig páncéloshadosztály szervezettel rendelkezett. 1944-től a személyi veszteségek pótlására a hadosztályt már a Harmadik Birodalom határain kívül élő úgynevezett népi németekkel is feltöltötték. Az alakulat kizárólag a keleti fronton harcolt.12
12 Hausser 371—372. o.
Hadosztályparancsnok: Karl Ullrich SS-Standartenführer,
1. vezérkari tiszt (Ia): Braun SS-Sturmbannführer helyett Kleine vezérkari őrnagy, majd Willi Klose SS-Sturmbannführer.
— 5. SS-páncéloshadosztály törzse a hadosztály-kísérőszázaddal;
— 9. „Germania” SS-páncélgránátos-ezred: I—III. SS-páncélgránátos-zászlóalj és három ezredközvetlen (utász-, önjáró légvédelmi, önjáró gyalogságilöveg-) század, a 9/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosokkal felszerelve, a másik két zászlóalj terepjáró tehergépkocsikon szállítható;
— 10. „Westland” SS-páncélgránátos-ezred: I—III. SS-páncélgránátos-zászlóalj és három ezredközvetlen (utász-, önjáró légvédelmi, önjáró gyalogságilöveg-) század; mindhárom zászlóalj terepjáró tehergépkocsikon szállítható, az ezredközvetlen alakulatok részben lövészpáncélosokkal felszerelve;
74— 5. SS-páncélosezred: ezredtörzs és I—II. páncélososztály;
— 5. SS-páncélos-tüzérezred: I—IV. SS-páncélos-tüzérosztály, egy 10 cm-es ágyús üteg és egy páncélozott tüzérmegfigyelő üteg, az 5/II. SS-páncélos-tüzérosztály önjáró lövegekkel felszerelve, a többi tüzérosztály gépvontatású;
— 5. SS-páncélos-felderítőosztály: egy páncélgépkocsi-század, négy páncélos-felderítőszázad lövészpáncélosokkal felszerelve, illetve egy ellátószázad;
— 5. SS-páncélvadászosztály: egy vontatott páncéltörőágyús-század és két vadászpáncélos-század;
— 5. SS-páncélos-utászzászlóalj: három páncélos-utászszázad, a 3. század lövészpáncélosokkal felszerelve;
— 5. SS-páncélos-híradóosztály: egy távbeszélő és egy rádiós század (részben lövészpáncélosokkal);
— 5. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály: három gépvontatású vegyes (8,8 és 3,7 cm-es) üteg, egy önjáró 2 cm-es üteg és egy gépvontatású 3,7 cm-es üteg, valamint fényszóróüteg;
— 5. SS-páncélos tábori pótzászlóalj: öt kiképzőszázad;
— 5. SS-páncélos-karbantartó osztály;
— 5. SS-páncélos-utánpótlás-parancsnokság: ellátó és biztosító alakulatok.13
13 Stoves 1944, 216. o., illetve Klapdor, Ewald: Mit dem Panzerregiment 5 Wiking im Osten. Siek, 1981, (a továbbiakban: Klapdor) 379. o.
1944. november 16-tól az 5. SS-páncéloshadosztály alárendeltségében harcolt a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj és a 24/I. „Danmark” SS-páncélgránátos-zászlóalj is. A zászlóaljak eredetileg a 11. „Nordland” SS-páncélgránátos-hadosztály páncélgránátos-ezredeinek részét képezték, s csak később kerültek gyalogsági erősítésként az 5. SS-páncéloshadosztályhoz. A zászlóaljak egyenként zászlóaljtörzsből, híradószakaszból, három páncélgránátos-századból és egy nehézfegyver-századból álltak. Az állomány, néhány német tisztet és altisztet leszámítva, a „Norge” esetében főleg norvég, a „Danmark” esetében dán önkéntesekből állt. Egyes források szerint mindkettő lövészpáncélos-zászlóalj volt, de erre egyértelmű bizonyítékot nem találtam.14 A 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj parancsnoka Fritz Vogt SS-Hauptsturmführer, a 24/I. „Danmark” SS-páncélgránátos-zászlóaljé Hermann im Masche SS-Hauptsturmführer volt.15
14 Lásd Stoves 1994, 226. o.
15 Tieke, Wilhelm: Korps Steiner. Nordland - Nederland. Nachträge zu den Truppengeschichten. Melbeck, 1987, (a továbbiakban: Tieke) 128—129. o.
A támadás céljából ugyancsak a hadosztály alárendeltségébe utalták a német szárazföldi haderő 303. rohamtüzérdandárát is. Az önálló alakulatot 1944 novemberében 75szervezték meg az 1944. február 14-én felállított 303. rohamlövegdandár felfejlesztésével.
A különbség a két alakulattípus között csupán annyi volt, hogy a rohamtüzérdandárok kaptak egy 4. (kísérő-gránátos-) üteget is, amelyet parancsnoki osztag, málhaoszlop, három Sturmgewehr-44 gépkarabéllyal felszerelt gépkocsizó gránátosszakasz (43-43 fő) és egy utászszakasz (48 fő) alkotott. Az üteg gránátosai védelmezték a rohamlövegeket az ellenséges páncélvadász-gyalogságtól és páncéltörő ágyúktól. Minden rohamlövegnek saját gránátosai voltak, akik feladatuk szerint állandóan a páncélos közelében tartózkodtak.
A 303. rohamtüzérdandár törzsütege három StuG. III (7,5 cm-es L/48-as) rohamlöveggel, három rohamlöveg-ütegének két-két rohamlöveg-szakasza négy-négy StuG. III (7,5 cm-es L/48-as) rohamlöveggel és egy-egy (2.) szakasza négy StuH. 42 (10,5 cm-es L/28-as) rohamtarackkal volt felszerelve. A három ütegparancsnok további két-két StuG. III (7,5 cm-es L/48-as) rohamlöveggel rendelkezett. A rohamtüzérdandár tehát 33 rohamlöveget és 12 rohamtarackot, összesen 45 páncélost számlált.16 Az alakulat parancsnoka 1944 szeptemberétől Günther Kokott őrnagy volt.17
16 Tornau, G. — Kurowski, Franz: Sturmartillerie. Fels in der Brandung. Herford — Bonn, é. n. 271—278. o.
17 Thomas, Franz — Weymann, Günther: Die Ritterkreuzträger der Deutschen Wehrmacht 1939—1945. Teil I: Sturmartillerie. Osnabrück, 1985, 315. o.
