102. AZ ÉN KÁLVINISTASÁGOM
102. AZ ÉN KÁLVINISTASÁGOM
Egyik ősöm, Adi (Ódi) István (megolvasható sok helyütt, többek között Szilágy vármegye monográfiájában is), a tizenhatodik század közepe táján végrendeletében megemlékezett a kálvinista rektor-lévitáról is. Diósadon, ahonnan származásunk s egyik prédikátumunk is van, Adi (akkor még az ipszilon nem volt mai fontosságú) Adi (Ódi) István(?) egy bornyút hagyott a rektor-lévitának. Jól tette, s jól tette az én legnagyobb, legbüszkébben vallott ősöm, anyai nagyapám apja, aki Aranyos-Meggyesen az új M. T. Akadémia első folyóiratára hetediknek vagy nyolcadiknak prenumerált. Előtte főurak, püspökök, akiket talán egy lelkes honfiú kapacitált, de az öreg Pásztornak (a tiszaeszlári előnevet használták, s még nem nézhettem utána, hogy joggal?) kellett a magyar nyelvű tudomány, habár még a fia, a kálvinista papnagyapám is szívesebben verselt latinul. Szóval, igazoltam magamat: ősi, legősibb kálvinista vagyok, s ha vallásos nem is lehettem, de életemben, munkámban benne volt a protestantizmus: – s bár internacionalista vagyok – a legteljesebb magyarság. Hogy nagyszerűbb liberalizmusomban elhagyott a zsidóság? – ez az ő dolguk. De a protestánsoknak érezniük kellett volna, hogy az én megjelenésemmel a protestáns s a protestantizmus jelenik meg. „Hejh, Debrecen”: nem szeretnék Debrecen lenni, aki a maga gyönyörű kálvinista rómaságát, főoskoláját s vagyonát föláldozta egy alighanem Kalksburgban regulázott egyetemért. S milyen nyílt titok, hogy ezt a gyönyörű kollégiumot, mihelyst egyetem lett, Bernolák Nándor első rektorságára bízták. Diákkongresszusokról emlékszem e szűzmáriás, májbajosnak látszó öcsémre, s megüt a guta, ha komolyan kell tudnom, hogy ez a – Nándor a debreceni egyetem rektora.
No mindegy: a stréber (nincs jobb magyar szóm) Baltazár püspök elküldte a teológus diákokat a frontra, ezeket is: akiket csak lehetett. Nem olvastam, hogy a pápista szemináriumok kispapjait küldték volna, holott ezek többnyire nem magyarok, svábok, mások, s legfeljebb annyira hazafiak, mint Rákosi-Kremsier Eugén.
No: most jutottam el a mondandómhoz: Rákosit a mai debreceni egyetemi kör ifjúsága üdvözölte a Nyugat ellen s – ellenem. Rákosi elment fölolvasni Pesten kálvinista diákok előtt, s hajbókoltak előtte gyönge emlékezetű professzorok, papok és világi előkelők. Mindenkinek tudnia illik, hogy Rákosi Jenő jezsuita, kálvinista-gyűlölő volt egész életében, és most csak – politizál. Politizál először is – ellenünk, másodszor (ki tudja? Rákosi még sokáig élhet, vagy a családját el akarja helyezni megint?), másodszor a protestáns Németország se kutya. Debrecen megérdemli, amit kapott, de, óh, félek, hogy a magyar kálvinistaság is, melynek irodalmi lapjában a legszilajabb antiszemitizmust űzi egy Ravasz László nevű s jobb sorsra érdemes volt ember. Az én kálvinizmusom megmarad, mert adott energia a halálig, de undorral vagyok mindenkihez, kik kaphatók, gyávák, bölcsek vagy hallgatók a felekezetemben.
Ny 1916. március 16.
Ady Endre
