107. A TELEFON ÉS A SZOCIALISTA ÁLLAM
107. A TELEFON ÉS A SZOCIALISTA ÁLLAM
[Párizsból írják nekünk:]
A szocialisták legszebb, legszédítőbb teóriáit kegyetlen világossággal semmisíti meg az előtörtető való élet. Már maguk a szocialisták is azt vallják, hogy ha lesz valaha szocialista állam, egészen más lesz az, mint amilyennek a szocialista próféták eddig elmondták. Ez idő szerint Franciaországban, ahol a szocialisták tudvalevőleg már a kormányhatalomban is osztozkodnak, éppen legfontosabb doktrinájuk agyonmorzsolását kell szemlélniök a szocialistáknak. Ez a doktrina az állami mindenhatóság doktrinája, s egy nagyon csekélynek tetsző momentum indította meg a küzdelmet az ellen az irány ellen, mely az állammal ki akar sajátíttatni mindent s állami kézbe és kezelésbe akar juttatni mindent. Párizsban ugyanis a telefon állami intézmény és sehol a világon annyi jogos panasz nem illetheti a telefont, mint Franciaországban. Telefon-botrány telefon-botrányt ér, s csak a közelmúltban, napokig hosszú hasábokat írtak a lapok Sylviac kisasszony, egy csinos párizsi színésznő afférjéről. A kisasszony nemcsak nem kapott összeköttetést egy sürgős beszélgetésre, de mivel a telefonos kisasszonynak szemrehányást tett, elvették a telefonját is. A telefon állami intézmény lévén, hatóságnak tartja magát minden telefon-büró. Annyi botrányt okozott már a telefon, hogy a párizsiak a legkomolyabban megalakították a telefon-előfizetők védő ligáját. Egy igen neves szocialista publicista is beleszólott a telefon miatt indult nagy disputába, s bevallotta, hogy nincs más tennivaló, mint megtörni az állami monopóliumot s a magánvállalatok konkurrenciájától várni a közönség nagyobb kényelmét. Tehát egy szocialista is kénytelen belátni, hogy az állami kezelés nem okvetetlenül a legdicsőbb dolog. Egyébként meglehetősen nyomorúságos az állapot Franciaországban mindenütt, ahol az állam adminisztrálja a nagy közönséget szolgáló intézményeket. Néhány lap éppen most indított hajszát a francia postahivatalok ellen, melyek piszkos odukban, kevés személyzettel, hanyagul végzik a dolgaikat s melyek igazán szégyenére válnak Franciaországnak. A francia vasutak legnagyobb része privát-vállalatok kezében van, s a francia vasutak nem éppen minta-vasutak, de a franciák meg vannak róla győződve, hogy állami kezelésben még mizerábilisabbak volnának a vasuti viszonyok. A francia kormánypárti lapok között is akad nem egy, mely tiltakozik a szocialista állam felé haladás, az állami kisajátító mánia ellen, s mely gúnyosan rajzolja meg azokat a gyöngy-állapotokat, mikor a pékség, a limonádégyártás és minden állami monopolium lesz, föltéve, hogy a szocialistáknak igazuk lesz. De úgy látszik, hogy maguk a szocialisták is kezdenek megijedni az állami szocializmustól és a szocialista államtól. Mindenesetre érdekes dolog, hogy ez éppen Franciaországban esik meg, hol a szocialisták már a kormánygyeplőig eljutottak…
Budapesti Hírlap 1904. május 12.
