132. PETRARCA ÉS A PROVÁNSZIAK
132. PETRARCA ÉS A PROVÁNSZIAK
Petrarcát ünnepli mostanság a művelt világ. Az olaszországi fényes Petrarca ünnepek mellett a hatszáz éves fordulót Németország, Magyarország, Franciaország stb. irodalma is megüli. Érdekesebb Petrarca ünnep azonban aligha volt valahol, mint a Párizshoz közeli Sceaux városkában. A provánszi irodalmi iskola, a félibrék iskolája, mely a trubadurok nyelvét, a langue d’Oc-ot új életre támasztotta, áldozott itt Petrarca emlékének, akit Provánsz félig-meddig a magáénak mondhat, hiszen Petrarca költészete a provánszi költészetből fakadt ki pompázva, mikor Provánszot szétdúlták a vallásháborúk, a valdisták üldözése. Azok a félibrék, akik Párizsban élnek, évenkint tartanak provánszi nyári ünnepet Sceaux-ban. Az idei nyári ünnepet Petrarca emlékének szentelték. A provánsziak a maguk összejöveteleit, a régi, dicsőséges, dalos Provánsz mintájára szerelmi törvényszék-nek nevezik. Valamikor igazi király nők, hercegnők elnököltek e szerelmi törvényszéken. Most is vannak királynők, alkirálynők, s udvarhölgyek. A sceaux-i szerelmi törvényszéken, melyen több neves író vett részt, Boussaud Yvonne kisasszony volt a királynő. Először is megkoszorúzták Aréne Paul, Florian és Aubanel Théodore provánszi költők szobrait. Petrarcáról dicsőítő beszédet Gebhardt, a legújabb francia akadémikus mondott, kit a magukénak tartanak a félibrék. Ezután Tornielli gróf, párizsi olasz nagykövet beszélt. Mindkét beszéd mottója a francia–olasz latin-testvériség volt, melyet éppen Provánsz szellemi élete fejezett ki a múltban, s képvisel ma is legerősebben. Az ünnepen a hagyományos virágjáték is megtörtént. Régi és új provánszi verseket szavaltak. A pályanyertes költőket végül megkoszorúzták. A koszorús költők közt volt két poéta-kisasszony is.
Budapesti Hírlap 1904. július 12.
