137. A FRANCIA CENZÚRA
137. A FRANCIA CENZÚRA
[Párizsból írja levelezőnk:]
A francia cenzúra, mely az utóbbi években pihentetni kezdte a ceruzáját, mostanában újra működik. Változtat, töröl, betilt. Legutóbb is két szerzőt fosztott meg attól a reménységtől, hogy darabja a lámpák elé kerüljön. Az egyik darabot Haraucourt Edmond írta, a jónevű novellista, aki néhány hónap óta előkelő állami szinekúrát kapott, a Cluny-múzeum őre lett. Haraucourt Bazin René, az akadémikus regényíró egyik regényéből csinálta a drámáját, melynek a címe Oberlé. A darab Elzász-Lotharingia leigázásával foglalkozik, s a francia lelkeknek a be nem hegedt sebét bizonyosan föltépegette volna, mert Haraucourt tehetsége különösen az izgalmas és izgató jelenetek föltárásában erős. A cenzúra betiltotta a darab előadását, s Haraucourt az állami hivatalnok fegyelemérzésével törődött bele darabja sorsába. „Én nem értek – így szólt – a napi politikához. Delcassé külügyminiszter jobban tudja, hogy csöndes-e, vagy zivataros-e az európai politika levegője. Ha ő olyannak látja, hogy egy színdarab képes volna nemzetközi bonyodalmat csinálni, akkor én elsősorban jó francia vagyok, ki nem akarom, hogy akármi kicsi komplikációnak előidézője legyek.” Az Oberlé betiltása miatt nem lehetett tehát a cenzúrát támadni, mikor az elsősorban érdekelt, az író maga meghajolt a döntés előtt. Ám annál nagyobb a lárma egy másik színdarab, Monniot Boussole (Delejtű) című darabjának a betiltása miatt. Ez a darab a szabadkőmívesekkel foglalkozik, és keményen, kíméletlenül ostorozza a francia szabadkőmíveseket. A cenzúra tömérdek változtatást követel a darab írójától. E változtatásokkal értelmetlen zagyvasággá válnék a darab, mert a cenzúra mindenütt kihagyatni akarja például a zsidó, a szabadkőműves, a páholy szavakat, s ezenkívül minden erősebb kifejezést. Ezekbe a változtatásokba a darab írója beleegyezni nem akar. A kultuszminisztert már három képviselő értesítette, hogy interpellálni fog a betiltott darabok miatt. A Haraucourt darabja miatt is. Méltányoljuk a francia daraboknak politikai és társadalmi okokból való cenzúráját. Csak arra vagyunk kíváncsiak, mikor fog ez a cenzúra kiterjeszkedni az erkölcsi momentumokra is.
Budapesti Hírlap 1904. július 22.
