Nyolc páncélost, kilenc cirkálót, két új iskolahajót akar építtetni Spanyolország. Új flottát akar a régi helyett, amelyet a durva amerikaiak összelőttek. A cortez bizonyosan megszavazza a költségeket. Csak a mindig kellemetlenkedő szocialisták fognak lármázni.
Az új armada tehát vízre kerül. Felgyúl talán újra a spanyol büszkeség. Nincs még veszve minden remény. A spanyol szív hangosan dobog, és szikrázni kezd a spanyol szem. Úr lehet még a spanyol!
Úr lehet. De az új flotta aligha teszi azzá. A spanyolok rossz szögből nézik a világhistóriát. Ők arra emlékeznek, hogy az amerikai hajóhad erősebb volt a spanyolnál. Jobb hajói voltak, jobb ágyúi voltak, és Spanyolország legázoltatott. Az első teendő tehát – így véli a spanyol hazafiság – erős flotta megszerzése, ha fel akarjuk emelni a lepantoi csata nemzetét. Amelyik nemzetnek jobb az ágyúja, az előtt megnyílik a nagyság útja. Ime a német 1871 után, íme a yankee, íme a japán.
A világhistória nézése azonban hibás így. A háborúk undorító színjátékába az újkorban egy kibékítő vonás húzódik be. Vagy ötven esztendő óta a nagy háborúkban mindig az a fél győz, amelynek erősebb és intenzívebb a kultúrája, amely igazabban kultúrfajta, amelytől az emberiség is többet várhat.
Akárhogyan fáj is a franciákat dédelgető szeretetünknek és annak a becsületes undornak, amelyet a porosz iránt érzünk, meg kell látni, hogy ez az igazság ráillik 1871-re is. A győztes III. Napóleon rettenetes lett volna Európának, még II. Vilmos császárnál is tűrhetetlenebb. Másrészt pedig mégis csak históriai igazság az a banalitás, hogy az iskolamesterek nyerték meg a háborút a németeknek. Hogy az amerikai angolszász kultúra hogyan aránylik a spanyolhoz, vagy a japán az oroszhoz, arról beszélni is felesleges. A jobb ágyú, a jobb hajó győzött mindenütt: ez igaz. De a jobb ágyú és a jobb hajó ott volt mindig, ahol a magasabb rendű kultúra volt. Ha pedig egyforma értékűek, egyenlő erejűek a fegyverek, akkor az a fegyver győz, amelyet több tanultság, több kultúra kormányoz. Az oroszoknak is Whitehead-torpedóik voltak, de csak a japán torpedók találtak.
Spanyolországot felemelni: kellene, helyes volna, szép volna, dicsőséges volna. De sem Spanyolországot, sem Magyarországot nem emeli fel az ágyú és a hajópáncél. Iskolákat kell állítani, tanulni kell és tanítani kell, dolgozni kell és produkálni: ez emeli fel az országokat. A régi imperializmus vagy az új imperializmus építését benn kell kezdeni, lenn kell kezdeni, meg kell alapozni a kultúra erős alapjával. Ha az alap nincs meg: úgy törnek össze a flották és az ágyúk, mint az orosz flotta és az orosz ágyúk a csuzimai szorosban.
Spanyolországban nem állítanak iskolákat. Hajókat építenek. Spanyolország rosszul kezdi az új imperializmust. Mi ismerünk egy másik országot, ahol szintén rosszul kezdik…
Budapesti Napló 1905. június 9.