132. BILLIÁRD-AKADÉMIA
132. BILLIÁRD-AKADÉMIA
Billiárd-akadémiát totalizatőrrel akar Budapestnek s az áhított pénzes idegeneknek adni egy vállalkozó hölgy. Adja meg neki az engedélyt ez a székes-fene főváros. Nagyon ideillenék ez institúció. Össze lehetne kapcsolni a hazai, csöndes ferblijáték bemutatásával. Így nemzeti karaktert nyerne. Úgyis elég szomorú, hogy hazánk legkonzerválóbb nemzeti elemei is az úgynevezett nemzeti kaszinóban például a szép, majdnem turáni ferbli helyett kozmopolita pókert, maquist és baccarat-t kezdenek játszani.
Az ember hirtelen nem is tudja, miért dühöngjön először. Mégis talán a mamlaszság bántja legjobban az embert. Az ötlettelenség. Még egymás becsapására sincsenek ideáink. Ideáink általában szűkösen támadnak. A jeles honleány is az idegenforgalom nevében kéri billiárd-Monte Carlójához az engedélyt. Bikaviadal, billiárd-akadémia és parlamentesdi játék. Körülbelül ennyi, amit az idegenekért ki tudtunk gondolni. Az ember olykor a Duna-partra téved, megittasul a nagy látványtól s halálra csodálkozza magát. Hogy nem tudták ezt elrontani? Elsikkasztani a Dunát. Leföldszínezni, s beépíteni ostoba kaszárnyákkal a budai hegyeket. Ez az egy maradt meg, a dunaparti spektákulum, amiről az idegeneknek szólhatnánk. Csoda, hogy megmaradt. Ha azok a tisztelt idegenek mind félbolond különcök volnának, akkor persze találnának itt látnivalót, szomorúan bolondosat, mást is. Miként Szenegálban is találhatnak. Az átkozott idegenek azonban szürke európaiak többnyire, akik Európát Kairóban, Bombayban, sőt Irkuckban sem engedik el. Tehát – nem jönnek el Budapestre. Ugy-e a bikaviadalra sem jöttek el? Ugy-e a Duna-ünnepélyre sem jöttek el? Már a parlamentesdi játékra sem fognak eljönni. A múltkor nekem elégedetlenül panaszkodott egy angol. Azt mondta, hogy Skóciában ismer egy pásztorembert, aki messzebb tud köpni, mint Pozsgay Miklós. Én nagyon félek, hogy a billiárd-akadémia kedvéért is mérsékelten fognak csődülni az idegenek. Az úgynevezett művelt Nyugaton az emberek ma már ritkán dicsekednek avval, hogy törzsvendégek a billiárd-akadémiákon. Nálunk lehet hazafias pózba vágni magát mindenkinek. Sőt muszáj. Az a vállalkozó hölgy mindjárt szubvenciót is kérhetett volna a haza és az idegenforgalom nevében. Nagyon stílusos kérelem ez a kérelem. Több a tünetnél. Benne van az élhetetlenségünk, szegénységünk, mucsaiságunk, nyomorék pózolásunk, egész semmiségünk.
Budapesti Napló 1905. július 15.
Lellei.
