178. KATA NÉNI
178. KATA NÉNI
– A Nemzeti Színház bemutató előadása –
Hogy miért tetszenek Budapesten a primitíveskedő, silány, angol színműírók? Bizonyosan nem azért, amiért Londonban. Shakespeare népe különös race. A kemény, a módos, a józan, a kisfantáziájú angol ma olyan szilárd, nagyszerű társadalomban él, hogy neki szabad az életről bután és édesdeden álmodni.
Minekünk még nem volt sem Baconunk, sem Shakespeare-ünk. Ha hát minket megfog ez az angol lagymatagság, úgy mihozzánk még nagyon közel van a pátriárkák kora. Nekünk nem luxus ez a limonádés színpadi élet, de visszasírása az együgyű, közeli, boldog, primitív időknek.
Somló Sándor újra fölfedezett egy angol darabot, s ma este be is mutattatta. Henry Davies vígjátéka ez: Cousin Cate, Kata néni. Bolondos, kicsinyes, a mese-cselszövények rangján álló história ez. Kata néni nem néni, de egy huszonkilenc éves írónő. Szíves, eszes. Regényeiben gúnyolja a férfiút és a házasságot. Elutazik vidékre egy kis unokahúga lagzijára. A vége az, hogy egy kis vidám ficánkolás után elveszi a kis cousine vőlegényét. Szerelmes lesz bele. Hogy a darab három felvonásos lehessen, Kata néni fel akarja áldozni magát. De kiderül, hogy az unokahúg már mást szeret. Egy hozzá illő jámbor papot. Első vőlegénye, ki művészlélek, úgysem hozzávaló. Kata tehát egy lagzi helyett két lagzi dolgát üti nyélbe. Ő maga pedig, mint írónő, felcsap a házasság gyakorlójának és fiskálisának.
Típusa a Somló által kultivált modern angol primitívkereső íróknak ez a Davies. Hanem most már elég legyen ezekből a sületlen-fövetlen angol darabokból. Ha tetszik a közönségnek – annál inkább. Mert ezek elnevelik a publikumot az igazi irodalomtól, amit – úgysem nagyon szeret.
Az előadás? Meglepően jó. Az igaz, hogy Csillag Teréz sok nő volt egy molettként nehezen képzelhető angol leánynak. De kedves volt nagyon. Várady Aranka igen eredményesen ügyeskedett. Jeles mama Helvey Laura. Hanem ez a Császár: micsoda rossz színész ez! Egy iskolásfiú szerepében értelmes, jó színésznek ígérkezik Gálosi növendék. Pethes kiváló, mint mindig. Ezúttal egy lelkészszerepben. A darabot még Fáy J. Béla fordította volt. Elég szép közönség gyűlt az első premierre.
Budapesti Napló 1905. szeptember 16.
Dyb.
