183. AZ ÖRDÖG BIBLIÁJA
183. AZ ÖRDÖG BIBLIÁJA
– Bemutató előadás a Vígszínházban –
Hogy mit láttunk ma este a Vígszínházban? Egy magyar rokokó-darabot. Valamit egy ködmön-szagú, csalafinta, sohasemvolt magyar világból. Géczy Istvánnak egy új darabját.
Keresztelni fogják bizonyára mindennek. Népszínműnek, parasztvígjátéknak, pórbohózatnak. Egyik sem. Paraszti bábjáték. Köze az élethez nincs, de hellyel-közzel mulatságos. Megróni ne tessék íróját, mert meghamisította a népet. Nem tette. Ő tudta, hogy ezidőszerint Budapest hajlandó magához emelni egy mulatságos estére a parasztot. Tehát parasztokat vonultatott fel.
Lump Kispál uram elkártyázza a feleségét. Huszonegyen. Süveges csárdásgazda nyeri el pénzével együtt a kackiás menyecskét, s a menyecske Süveges uramé lesz. Végül minden jóra fordul. Kispál visszakapja az asszonyt. Süveges vén feleségével marad együtt, s bánatában nazarénusnak áll be.
És érdekes dolog történt e darab előadásával. Maga Géczy voltaképpen egy szélsőségesen, bábjátékszerűen franciás darabot írt. A Vígszínház színészei pedig olyan magyar megértéssel, olyan nagyszerű paraszt stílussal játszottak, mintha Feydeau-t és Bissont, a cocu-ket, az elegáns lumpokat, a félvilági hölgyeket és kikapós asszonykákat hírből sem ismernék.
És ha nem is remekmű a Géczy darabja, de hatásokat bőséggel kínál. Színházi ember munkája, s olyan emberé, kitől a népszínmű föltámasztását várták sok reménységgel. Alakok, helyzetek, ötletek, epizódok pótolják azt, ami litteráris és művészi lett volna, ami azonban esetleg nem tetszett volna úgy, mint ahogy tetszett, ahogy van a darab.
Mert tetszett a darab, és sikert jegyezhetünk fel. Hegedüs Gyula pompás volt parasztszerepében, s originálisan játszott, szomorkodott, duhajkodott s nótázott cigány mellett. Tanay is meglepően jóízű parasztsiheder volt. Szerémy, Papp Mihály, Vendrei, s mind kitűnőek. A hölgyek közül Kiss Irén vált ki, a színház új komikája, s jeles volt parasztmenyecskének, kártyán nyert feleségnek Haraszthy Hermin. Esemény volt a színház új trükkje. A cigányverseny után dalárdaversenyt akar – úgy tudjuk – a Vígszínház. A második felvonásban ma elsőnek az Ébredés dalkör tagjai énekeltek. Fegyelmezett, erős férfigárda, de a dalárdák nagy modorosságaival. És megállapíthatjuk jóelőre, hogy a Vígszínháznak sok az a hang, amivel egy népes dalárda betölti, vagy szerencsétlen a színház akusztikája. Nagyon-nagyon tapsolták egyébként a kitűnő dalárda nótáit.
Budapesti Napló 1905. szeptember 24.
Dyb.
