A bihari várszerkezet.
460A bihari várszerkezet.
A bihari várszerkezet egyike azoknak, melyekről még virágzásuk korából részletes adatok maradtak fenn az utókorra. A várrendszerhez tartozó fegyveresek századokra oszlottak fel; két ily század (centurionatus) nevét ismerjük, u. m. a székelyszászi és a sapuri centuriókét. Az előbbiek Ebey helységben laktak. (Váradi reg. 208. §.)
A várnép előkelő osztályát a szent király jobbágyai alkották, ezek Biharban amaz ős-jobbágyok leszármazottai voltak, a kiket még Szent István látott el földekkel s Soh, vagy Sob helységben laktak. (Vár. ref. 147. §.), sőt az egyik Gyán helységen is találunk ilyeneket. (Vár. reg. 323. §.)
A bihari várszerkezet még a Szent István uralkodását követő században züllésnek indult, idővel, főleg II. Endre uralkodása alatt, a várbirtokok mindegyre nagyobb mértékben eladományoztattak vagy elfoglaltattak.
II. Endre ugyan 1221-ben a jogtalanul elfoglalt várbirtokok visszaszerzése végett Tiborczot, Gyulát és Illés főispánt bírákul kiküldötte (Vár, reg. 368. §.), sőt e bizottság a következő évben (1222) is működött (Fejér Cod. dipl. III. k. 1. 374. l.), mindazonáltal a bomlást többé megakadályozni nem lehetett, mert főleg II. Endre adományozta el a várbirtokokat.
Így többek közt 1234-ban Aba nembeli Demeter mesternek Salan, Warassuklou és Hassay földtért adományozta, mely adományt IV. Béla 1243-ban megerősítette. (Wenczel, Árpádkori Uj. Okmt. VI., 545 és VII., 136.)
Székelyhídat is valószinüleg II. Endre adományozta el a Guthkeledeknek, mert Dorogfia Péter 1278-ban e birtokra vonatkozó igényét arra a körülményre alapította, hogy ősei azt még a tatárjárás előtt birták. (Wenczel, IX., 196.) A tatárjárás utáni korszakban még nagyobb mérveket öltött a várbirtokok eladományozása.
IV. Béla király 1249-ben Pál kir. udvarbiró és zalai főispánnak a következő bihari várbirtokokat adományozza: Zwdan, Wkan, Keer, Belchyeő (a Körös mellett) helységeket, továbbá Zaram, Hewnyo (Hewyo), Bikally, Fyld és Almás földrészeket. (Wenzel, II, 208 és VII., 284.)
V. István király pedig Csák három fiát, a kik bihari várjobbágyok, a lovagok rendjébe veszi fel. (Katona Hist. Crit. VI., 491. l.)
