Várad visszafoglalása.
Egyben adván magát sokféle pogányság
Jaj! nagy dúlság ! !
Közöttünk lőn bontság,
Ezek által szörnyű szomoruság ! !
Alattomban járván, mint estveli farkas
Berettyó víz felé ösvények lőn tágas,
Nagy hatalmas
Semmiben irgalmas
Hozzánk nem lőn szívvel nyugodalmas,
Mert által költözvén Berettyó folyásán,
Nagy rakást tevének Ujfalu határán,
Hol e’ táján
Minden helyek pusztán
Maradának miattok, rabolván…
Kegyetlen tatárok utánok eredvén,
Vesztegetvén,
Elpusztíták szintén
Szegényeket, a földre levervén.
Bizonyságom erre Debreczen határa.
Ki sok hólt testeket keblébe fogada.
Kiket Galga
Szultán levágata,
Kegyetlenül, a Tatár Khán fia.
A kik sokak futva szélyel oszlanának,
Ezeknek terhei prédára jutának,
Hurczoltatának,
Össze rontanának,
Alávalók, szélyelhányatának.